Egy ideig csak arra bírok figyelni a moziban, milyen igéző, tengerkék szeme van a hősnőnek. Ezért szerintem bármelyik férfi átkelne az óceánon. Ehelyett ő kel át, és addig megy, míg Budapesten meg nem találja a szerelmét. Van ilyen? Vagy csak a filmvásznon léteznek ilyen bátor nők? Erről beszélgetünk Stork Natasával, a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című magyar film főszereplőjével.
– Meglepődtem, mennyire derűs és kislányos vagy civilben, a filmvászonról egy visszafogott, szigorú és öntudatos nő nézett rám.
– Ez volt az egyik legnagyobb kihívás! (Elneveti magát.) Dr. Vizy Márta idegsebész, aki Amerikában csinált karriert, higgadt és magabiztos nő, ráadásul kicsit idősebb is nálam. Megtisztelő, hogy Horvát Lili rendező hitt benne, hogy képes leszek az átalakulásra. Magyarországon ez a bizalom gyakran hiányzik, a rendezők szeretnek „készterméket” vásárolni, mintha nem hinnék el, hogy a színész képes természetesen eljátszani egy, a személyiségétől eltérő figurát. Pedig számomra ez az átváltozás az egyik legérdekesebb része a munkának. Márta karakterének felépítésekor rá kellett éreznem arra a másfajta magabiztosságra, ami egy orvost jellemez. Lili sokat segített ebben. Kísérleteztünk, hogyan járhat, gesztikulálhat, vagy milyen, amikor egyedül van. Izgalmas volt együtt gondolkodni. Lili egyrészt nagyon határozott, racionális ember, másrészt megvan benne a finom nőiesség, és valami anyai empátia is. Szerencsés együttállás.
– Kiemelkedő alkotás született, a Felkészülést meghívták az idei velencei filmfesztiválra. Ahogy álltatok a rendezővel a vakuk kereszttüzében, arra gondoltam, olyanok vagytok, mint két testvér.
– Sokan mondják. Biztos a kiválasztásomnál is szerepet játszott, hogy van valami közös bennünk, és össze is hangolódtunk… Mint kutya meg a gazdája. Egy ilyen típusú együttműködés – mint ami egy rendezőnő és a főszereplőnője között van – nagyon erős szövetség. Értenünk kellett egymás rezdüléseit.
– A filmben az általad alakított Márta negyvenévesen gondol egyet, sutba dobja amerikai karrierjét, hazarepül, és állást vállal egy hazai kórházban, hogy megtalálja a szerelmét. Szinte hihetetlennek tűnik. Te megtetted volna a helyében?
– Igen… Nem… Nem tudok erre egyértelmű választ adni, hiszen soha nem kerültem ilyen helyzetbe, de azt tudom, hogy a szívem mélyén mindig a szerelemnek drukkolnék.
