Ma, amikor a házasságok közel fele válással végződik, különös erővel vetődik fel a kérdés, meddig tudunk (boldog) párkapcsolatban élni, megmaradhat-e a szerelem, egyáltalán létezik-e szerelem a házasságban vagy egy hosszú távú kapcsolatban. Felmerülhet, hogy ez az érzés pusztán felfokozott fiziológiás állapot-e, vagy valami más, ami akár tartósan megőrizhető. Sőt az is, hogy ha lehullik a hályog a szemünkről, és hirtelen meglátjuk a valódi másikat, mit kezdünk vele.
Aki átélte már a szerelem érzését, tudja, semmihez sem fogható állapot, tűz, amely feléget, gyötrelem, amely megkínoz, finomság, amely megédesíti a pillanatot, ellentétes érzések sokasága, amely minden mást jelentéktelenné tesz. Nehéz rá szavakat találni, és talán mindannyian másképp fognánk meg a lényegét. Mert utalhatunk a kezdeti felfokozott szakaszára, amikor minden ködössé és zavarossá válik, és valami másikféle szerelemre is, amely inkább hasonlít a lassan izzó parázsra.
