Legyünk hálásak mindenkinek, aki meg tud nevettetni minket. Ezúton fejezem ki mérhetetlen hálámat a zseniális John Cleese-nek, amiért ő és társai megalkották a Monty Pythont, a Gyalog galoppot, a Brian életét, és életre hívták Basil Fawltyt, a Waczak szálló tulajdonosát.
Korszakos zseni. Erről nem nyitok vitát. John Cleese a világ legnagyobb nevettetői közé tartozik, azon belül pedig az élők közé. (Ez olyan pythonos volt, nem?) Mi az, hogy él, néhány éve újra megnősült, de ne kérdezzék, hányadszor, mert házasságkötéseinek számontartásába ő is belezavarodik. Él, és van véleménye a világról, például az egyre eszementebbé váló politikai korrektségről is. „Ha az emberek nem tudják uralni a saját érzelmeiket, akkor elkezdik mások viselkedését kontrollálni” – jelentette ki, majd rámutatott arra, hogy a humor lényege a kritika, ezért ha a legkisebb kritikát is kegyetlenségnek minősítjük, a humornak vetünk véget.
És ez nem vicc, hiszen nemrég egy brit tévészolgáltató levette műsoráról a Waczak szálló egyik epizódját, mert abban valaki a nigger szót használta. A szereplő egy őskonzervatív őrnagy, akinek maradi nézetei az egész sorozat folyamán gúny tárgyát képezik, ám akik a cenzúra mellett döntöttek, úgy tűnik, képtelenek voltak ezt felfogni. Mint azok az értetlenek, akik annak idején vallásgyalázónak bélyegezték a Brian élete című filmet. Pedig az nem a hitet, hanem a vakhitet tette gúny tárgyává. (Kis szünet következik az írásban, mert a szerző most megnézi a Brian élete című filmet.)
