A Spider Mentőcsoport tagjai azonnal ismerősek lesznek, ha elárulom, hogy velük dolgozott a legendás mentőkutya, Mancs, aki például egy török földrengésnél a katasztrófa után nyolcvankét órával egy életben lévő kislányt talált a romok között. Meglepő lehet viszont az a tény, hogy a csapat tagjai mind önkéntesek, azaz mentési és felderítési tevékenységüket a szabadidejükben végzik.

Azt játsszuk, hogy a romok alá szorultam, Mirának és Hope-nak, a két németjuhásznak pedig meg kell keresnie. A Miskolci Speciális Felderítő- és Mentőcsoport gyakorlópályáján van hova elbújni. Választhatok, hogy a kilences, a nyolcas vagy a hetes erősségű földrengés által lerombolt „városrészben” szeretnék-e elrejtőzni, az imitált romok egymás mellett sorakoznak. A sziklákkal kevert, „beomlott” vasbeton elemek, a betört ablaküvegekkel, összetört bútorokkal borított téglahegyek remek búvóhelyek – szép feladat még bemászni is közéjük. És ez csupán a felszín. A föld alatt több, kútgyűrűkből kirakott alagút, illetve üregek is biztosítják a gyakorlás lehetőségét, a kutyák orrának fejlesztését.
Mirának és Hope-nak nincs nehéz dolga velem, miután megkapják a feladatot („Személyt keresd!”), pár pillanat múlva már közvetlenül a fülem mellett ugatnak. Jelzik, hogy találtak valakit, aki természetellenes testhelyzetben várakozik, valószínűleg sebesült.
„Gyönyörű!” – kapják a dicséret, jutalomfalat nincs. Egyrészt mert a jó szó mindig kéznél van, másrészt mert ezek a kutyák a gazda elismeréséért és a saját örömükért dolgoznak. Ahogy a mentőcsapat jelen lévő tagjai mesélik, már amikor meglátják rajtuk a mentéseknél használt egyenruhát, érzik, hogy feladat van, izgatottá válnak. Náluk minden kutya addig dolgozik, amíg fizikailag megfelelő állapotban van, és szereti is a munkát – ennek örömét hagyják, hogy minél tovább kiélvezzék.