Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet – az ünnepek idején még jobban vágyunk a hagyományos családi idillre, arra, hogy olyan legyen az a pár nap, mint a reklámokban. De nemcsak a járvány, az anyagi nehézségek, de a megszokottól eltérő párkapcsolati formák, családmodellek is feladják a leckét azoknak, akik a tökéletességet hajszolják.
Mindenhonnan azt halljuk, hogy ez az év legszebb és legboldogabb időszaka, a kutatások szerint mégsem karácsonykor érezzük magunkat a legjobban. Az emberek alacsonyabb szubjektív jóllétről számolnak be ilyenkor, ami összefügg azzal, hogy túl magasak az elvárások.
Miért nem tudunk egyszerűen örülni?
A legjobb családokban is fokozódik a stressz, és ha korábban nem, akkor a faállításkor menetrendszerűen robban a feszültség. De miért pont ezen a szép ünnepen vagyunk ilyen ingerültek?
– Karácsonykor nagyon megváltozik a megszokott életünk – kezdi Gaál-Soproni Anita klinikai szakpszichológus, szexuálpszichológus. – Először is, elvész saját intim, privát terünk, felborul a rutin, máshol vagyunk, vagy mások vannak nálunk, és ott a temérdek kívülről érkező nyomás. A lakásnak ragyognia kell, szép ajándékokat „kell” venni vagy készíteni, rengeteget és extrát kell főzni. Azt gondoljuk, muszáj mindennek tökéletesnek lennie, de sok a megoldatlan konfliktus, és elfojtott érzelmek dúlhatnak bennünk, amelyek megakadályozhatják a meghitt együttlétet. Előjöhetnek olyan múltbéli sérelmek, fájdalmak, amikről évek óta nem beszélünk. Eközben a közösségi oldalakról csak a tökéletes karácsonyt megörökítő fényképek ömlenek ránk. Az év vége a számvetés időszaka, tudat alatt is végiggondolja az ember, oda jutott-e, ahova akart, és ez frusztrációt kelthet. Ráadásul karácsonykor olyanokkal is találkoznunk „kell”, akikkel nem feltétlenül érezzük jól magunkat, nem választottuk őket, hanem adottak; sokakban ott motoszkál a „legyünk már túl rajta” érzés. És mindehhez társul az állandó kapkodás, hogy nincs időnk elmélyedni abban sem, amit épp szeretünk a karácsonyban.
