Nincs még hivatalos statisztika, csak a területen dolgozó ismerőseimtől hallottam, hogy a szülészetek mostanra kezdenek megtelni, olyannyira, hogy a későn észbe kapók már nem foglalhatják le kedves szülésznőjüket, szülészorvosukat. A karanténidőszak hatásai csapódnak le így, március plusz kilenc hónap az épp december ugyanis. Egyszóval nem csak rossz dolgok történtek velünk a bezártság idején, igaz, ezt nem vertük nagydobra, mint ahogy a boldogságot általában. Most viszont már nem lehet tovább titkolni a jó hírt, kiderült az igazság, a karácsonyfa alatt ott lesznek az első karanténbabák, akik talán nem születtek volna meg a járvány nélkül. És a trend, úgy tűnik, folytatódik majd januárban és februárban, hogy meddig, azt nehéz megjósolni. Statisztikailag összességében nem biztos, hogy nagy csúcsot jelent ez, a pontos szülészeti mutatókat ugyanis csak egy évvel később látjuk és tudjuk majd értékelni, mégsem tudtam most megállni, hogy ezt a kis jó hírt ne tegyem itt közzé, hogy egy pillanatra örüljünk, és a jót is lássuk a rosszban.
A lapban is számtalanszor írtunk arról, a bezártság mennyi frusztrációt és stresszt szül, mennyi nehézséget jelent az online oktatás, az elvesztett munkahelyekből és lehetőségekből adódó krízis. Ez mind-mind igaz, ezekkel szembe kell néznünk, de létezik az éremnek másik oldala, és ahogy minden krízisben, itt is felerősödnek a már meglévő tendenciák. A jó jobb lesz, a rossz rosszabb. Egy kapcsolat válthat szorosabbá, meghittebbé, hozhat új életet, és válhat küzdelmesebbé vagy egészen élhetetlenné. Ilyen a krízis természete. Szelektál, arra kényszerít, hogy válasszuk szét a jót a rossztól, a fényt a sötéttől, gondolkodjunk el az életünkön, hogyan is akarjuk folytatni tovább, úgy-e, ahogyan eddig, vagy valahogy másképp. Nagy kérdés, hogy visszatérünk-e a régi életünkhöz, vagy változtatnunk kell, hozzá kell-e kezdenünk felépíteni valami újat. Advent idején a fellobogó gyertyafényben érdemes elmerengenünk ezeken a kérdéseken.
Lehet, hogy a most megszülető kisbabák egy új korszak kezdetét jelzik. Attól függ, milyen körülményeket, lehetőségeket teremtünk számukra. Azt mindenképp mutatják, hogy a gyermekáldáshoz fontosak az anyagi juttatások, a csok, de mindez önmagában kevés, mert a csókhoz, hogy igazán jó legyen, kell még egy összetevő, amely nehezen adható kívülről. Ez az egymás iránti vágy, a szeretet és a hozzá tartozó, egymásra szánt idő.
Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.
