Vilma jött. Vilma minden áldott karácsonykor jött. Vilma jött volna minden átkozott karácsonykor is, ha lettek volna ilyenek. De nem voltak. Csak áldottak, latyaktól feketék, égi liszttől fehérek, hóval, faggyal, suttogafenyvessel, elmaradhatatlan csillaghegyi összejövetelekkel. A Csillagok Hegyén Lizi néni elpusztíthatatlan jókedve, gurgulázó nevetése, beszólogatásai, templomi üvegablakhoz hasonlatos kocsonyái, sárga- és fehérrépa-mozaikkal, tiszta húsokkal. Egyetek, kedveseim, trallalla, ketten az omnibusz tetején, emlékeztek, apukám, amikor cukros vízzel fésültük ki a hajunkat, hogy szépen álljon, és paradicsommal pirosítottuk az arcunkat, hogy egészségesnek nézzen ki? Béla bácsi fanyar mondatai, hülyítik az országot, és a nép megeszi, ellopják a földeket, ellopják a gyárakat, meg is érdemeljük, belefulladunk a szutyokba, miért ne politizáljak, ez ténykérdés! Nagypapa a régi vadászatokról, micsoda terítékek voltak azok, a régi vizslája, Kajla az erdő minden rezzenését ismerte, ahogy ránézett a gazdájára, már tudni lehetett, disznó vagy őz, merről kell kerülni, nagyapa megsiratta azt a kutyát, bár nem volt pityergős.