Rám parancsoltak.
– Mama, vége az utazásoknak. Ne szállj vonatra, de még villamosra se. Buszra aztán végképp. És hagyd a HÉV-et. Maradj otthon!
Magam se gondoltam másképp, de azért parancsba kapni… Meg hát miről írjon az ember, ha egyszer megszokta az utazással járó kalandokat, melyeknek hol részese vagy, hol csak tanúja, de írni való história az mindenképp.
Na, de ha gyűjtögető voltál egész életedben – embergyűjtögető –, akkor megkeresnek a történetekkel, ha otthon ülsz, akkor is. Az elmúlt héten az összes küldemény közül kettő ütött szeget a fejembe. Merthogy ellentmondanak egymásnak. Miközben nem is vitatkoznak. Legfeljebb csak bennem. Gondoltam, elmesélem, hátha jobban boldogulnak velük, mint én.
,,Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil) A Nők Lapja 2020/51-52. számának Ecce Homo rovata.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Ízelítő a cikk tartalmából
Vajon hogyan végződik a történet?