Vadas. Elég kimondani, már látom is magam előtt a tányért, rajta sűrű narancsbarna mártás alól kikandikáló szarvascombszeletek, mellettük az aranyszínűre sütött vargányás krokett elnyújtott gömbjei. A szemet magához vonzza a tányérra kanalazott sűrű áfonyadzsem feketébe hajló csillogó sötétlilája, az asztalon a sokkaros tartóban lobogó gyertyák fényétől a színek hol mélyülnek, hol felélénkülnek.
Ez nem akármilyen vadas, ez karácsonyi vadas. Itt nincs hely megengedő kompromisszumokra, nem lehet a tányéron vadas helyett marha, áfonya helyett meggy, a mártás se lehet sárgás, a köret se lehet spagetti vagy frissen gyúrt házi tészta – ez a karácsonyi vadas, ez napként ragyog ki a vadasuniverzum legközepéből, a különböző kreatívabb vadasváltozatok kósza bolygó-emlékekként keringik körbe.