Kovács András Péter egy ideig papnak készült, majd summa cum laude jogi diplomát szerzett, és jogot tanított, mielőtt humorista lett. A gyerekeinek ma is azt mondja, jogász, nehogy ötleteik támadjanak, hogy tanulás nélkül is lehet boldogulni.
– Van az életének olyan alapvicce, amiből az összes többi kihajt?
– Biztos van ilyen, csak annyi viccet találtam már ki, hogy emiatt olyan vagyok, mint a sajtkészítők, mert aki tud sajtot csinálni, az nem veszi meg a boltban. Szóval, attól tartok, már elfelejtettem az előre kész vicceket, pedig volt egy csomó kedvencem.
– Boldogok a sajtkészítők. Az első profi viccére emlékszik?
– Pocsék a memóriám, annak ellenére, hogy elvégeztem a jogot summa cum laude. Múltkor verejtékezve ébredtem hajnali háromkor, mert azt álmodtam, hogy elfelejtettem az elmúlt húsz évemet. És amikor már ébren voltam, egy ideig akkor sem jutott egyetlen emlék sem az eszembe, mivel telt el ez a húsz év.
– Egy első generációs értelmiségi a summa cum laude diplomát tekinti lázadásnak?
– A kő alól kibújó kis virágként jól megmutattam a kőnek. A tanulással meg akartam adni magamnak a lehetőséget, hogy minél több kapu nyíljon meg előttem, csak kicsit túltoltam a biciklit. Rákaptam a tanulás ízére, az egyetemig meg sem álltam, és még akkor sem álltam le, ott maradtam tanársegédnek.
– Mi a közös a papban, a jogászban, a tanárban és a humoristában?
– Kint állnak a nép előtt, és szórják az igét, csak annyi a különbség, hogy más korosztálynak. Papként a nyolcvanéves hölgyek figyelmére számíthattam volna, tanársegédként pedig hatvan évet vissza lehetett metszeni a közönség életkorából.
– Az is közös, hogy mindegyik a szavak mágiáját űzi.
– A szavaknak valóban mágikus erejük van. Humoristaként is igyekszem érdekes és fontos dolgokról beszélni, de időnként érzem, hogy a közönség nagyobb jelentőséget tulajdonít az elhangzott szavaknak, mint én magam.
– A szavaknak a jogban is súlyuk van. Egy szerződésben egy szó kicserélése milliós veszteséget jelenthet az óvatlan félnek.
– Volt nálunk egy nagyon rövid ideig tartó rómaijog-vizsga, ahol megkérdezte a professzor, hogy mi a birtok, a hallgató pedig úgy kezdte a válaszát, hogy a birtok az egy olyan dolog…, mire a professzor közölte, hogy a birtok az nem dolog, és hazaküldte egyessel. Ugyanis a jogban a dolognak is saját definíciója van, ahogy a teológia a papot is gúzsba köti, ő sem mondhat akármit. Gondolom, én a gyerekkoromból fakadóan kapaszkodtam ezekbe a világokba, ahol egzakt határok vannak, és külön művészet, hogy az ember megtanulja ezeket elengedni. Azt tanultam, hogy minden szónak jelentősége van, ezért aprólékosnak és precíznek kell lenni, s ehhez képest most valami egészen mást csinálok.
– Nem esik rosszul, amikor a kollégái önt jellemezve azt emelik ki, hogy szorgalmas?
