Mind sérültek vagyunk valahogyan. Ki úgy, hogy bánt, ki úgy, hogy hagyja, hogy bántsák. Ki végzetesebben, ki kevésbé, ki gyógyíthatóan, ki gyógyíthatatlanul. Van, aki öl a végén, és van, akit megölnek. De van-e mindig világos határ a kettő között? Egy házasság története, két szempontból – egyszer a nőéből, máskor a férfiéból. Két valóság, egy tető alatt.

Nem, Léna nem tért észhez. Nem mondta, hogy tévedtem, bűnöztem, könyörülj rajtam, szeress így is. Nem mondott semmit, csak továbbra is homályos tekintettel és sápadtan járt-kelt a lakásban. Hát jó. Léna akarta. Pedig karácsony reggel van, ott áll a fa a nappali közepén, idén is. Tizedszer is.
Péter most viszont lelép. Ó, pedig milyen kényszeresen ragaszkodik szegény Léna minden évben a tervhez, hogy tudja előre, mi lesz, és mikor, ekkor ebéd, akkor ajándék, hogyan, melyik pillanatban csörgessék meg azt a rohadt kis csengettyűt, nem mintha nem lenne tökmindegy. Hát, Lénácska, most majd várakozol. Most majd megy szépen felfelé benned a pumpa.
Ahogy Péter beült a kocsiba, először Dórát hívta fel. Dóra egy réges-régi nő volt, még a Léna előtti időkből. Néhány üzenetet már váltottak az elmúlt nehéz napokban, ez volt a legegyszerűbb, hiszen Dóra nem volt zsákbamacska, és egyedül volt, egyes-egyedül. Mi mást akarhatna most jobban egy ilyen egyedül maradt, Dóra-féle nő, mint hogy Péter átugorjon kicsit hozzá, betölteni a zsibbadt, karácsony délelőtti űrt? Igen, elmegy Dórához, teleszívja a tüdejét Dórával. De Dóra nem vette fel a telefont. Nem baj, tudja, hol lakik, Práter utca valahány, a játszótér mellett, hányszor járt oda annak idején. Épp bekanyarodott a Práter utcába, amikor Dóra visszahívta. Nem akarja, hogy menjen, más programja van. Nem akarja… Miért nem akarja? Mi volt ez a játék eddig, a kis éjjeli üzenetek, a nagy akarások? Nők. Hazudnak mind. Mit csináljon? Ott van még Szalma Edit. Szalma Edittel hónapok óta nem keveredtek össze az iskolán kívül, Péter nem érezte szükségét, de mindig tudni lehetett Szalma Edit folyosói nézéséből és a mondatainak színéből, hogy az ajtaja nyitva áll Péter előtt. Azonnal válaszolt is. Várja. A gyerekek az apjuknál. Milyen egyszerű ez! Kétségbeesett, negyvenes nők, fürtökben, a karácsony tűleveles ágain. Akkor hát Szalma Edittel szívja tele a tüdejét.