Ha valaki látta őket együtt – Éva nénit egy tepsi barackos süteménnyel, Ildit leharcolva, egy őrületes koncert után –, tudja: ez a két ember, anya meg a lánya úgy szereti egymást, hogy jobban nem is lehetne. Közben meg folyamatosan veszekednek. És persze ki az erősebb? Naná, hogy a Keresztes. De ez csak a látszat!
– Hogy van édesanyád? Régen találkoztunk.
– Remekül. Nyolcvanegy éves múlt, pont, mint Tina Turner. Egy évben születtek. Nagyjából olyan állapotban is van, mint a rocknagyi, mindig nagyon büszke rá, amikor mondják neki a barátnői, hogy jaj, nekem itt fáj, ott fáj, ilyen kezelés kell, meg olyan, mert neki, hál’ istennek, nem fáj semmije. Nemrég, amikor még lehetett menni, és voltam wellnesselni, gondoltam, hozok neki valami ajándékot. Vettem egy gyulai fürdős kenőcsöt, azóta is ott áll a polcon bontatlanul. Azt mondja, nincs mit kenjen vele. Ami viszont nagy probléma: mostanában egy csomó mindent elfelejt. Már én is felejtek nyilván, de ez anyámnál nagyon gyorsan történt. Három éve vettem észre, hogy romlik a memóriája, el is vittem nyomban egy szakemberhez. Kapott rá gyógyszert, de az nem elég, rá kéne vennem a gyakorlati fejlesztésekre is, keresztrejtvényfejtés meg ilyesmi, de nincs türelme hozzá.
– Mondtad a telefonban, hogy képtelen a fenekén maradni, aggódsz, hogy elkapja a vírust.
– Na, ez meg a másik. Hogy egy ilyen mozgékony embert hogyan tartasz otthon. Bezárod? Nem lakunk együtt, ő a húgával él, aki mozgáskorlátozott, de itt vannak a közelemben. Sokszor felfutok hozzájuk meg bevásárolok nekik, de nehéz velük. Már ilyen tacepaókat raktam ki a konyhába, hogy maszkot feltenni, nem megyünk sehova, ezt fertőtlenítjük, azt, és naponta háromszor olvassák fel egymásnak. De hát ezt is elfelejtik… Türelmetlen is vagyok, igen, mert rettentően féltem anyámat! (Bűnbánóan néz.) Gyakran van lelkiismeret-furdalásom, mert azt érzem, olyasmiért haragszom szegényre, amiről nem tehet.
– De főzni azért még szokott?
– Persze. Én nem szeretek főzni, és milyen egy anya? Folyamatosan eteti a gyerekét, meg mindent csinálna vele. Hiába vagyok annyi éves, amennyi, neki még mindig a kislánya vagyok, s ha kilencven leszek, s ő már száz fölött, akkor is meg akar majd etetni. Szoktam viccelődni, hogy ha így folytatja, jövőre már meg is szoptat, és visszarak a pólyába.
Éva néni 3 évesen a nagyszülőkkel
– Gondolom, tavaly, amikor rosszul lettél az egyik koncerted után, kikészült szegény.
