Élt egyszer régen egy anyóka és egy apóka. Nem volt senkijük a világon. Abból éltek, hogy bambuszból ernyőkalapokat fontak, és eladták őket a piacon.
Történt egy évben, hogy közeledett az újév, és az anyóka és az apóka azt vették észre, hogy már rizsre sem maradt pénzük. Pedig az újévet mocsival, rizslepénnyel szokás ünnepelni. Apóka elhatározta, hogy fogja a maradék öt kalapot, és elviszi a piacra, hátha akad rájuk vevő. Fel is öltözött melegen, hiszen odakinn sűrűn hullott a hó, és elindult a város felé. Ahogy ment, mendegélt, az út szélén hat szobrot pillantott meg – Dzsizónak, a védelmező bódhiszattvának hat kicsi, vidám, kerekded szobrát. A szobrokat sűrűn belepte a hó.