Elhunyt a Mikroszkóp Színpad egykori igazgatója, színész és rendező, adták hírül a lapok január 17-én. A kabaré műfajának talán utolsó meghatározó alakja még 2019 elején szenvedett agyvérzést, és azóta nem állhatott többé színpadra. Sas Józsefre régi kedves barátja, Szegő András emlékezik.
Józsikám, pedig ez lehetne az igazi, nagy és soha vissza nem térő, halálbiztos buli! Amiről korábban annyit beszéltünk, marháskodtunk, amiről még jelenetet is csináltál a Mikroszkópon. Ez lenne az aratás! Itt aztán nem kéne kuncsorogni a pénzes szponzoroknál, hátha leesik valami kis összeg a színház fenntartására, újraindítására. Most özönlenének, és lehetne dúskálni az ajánlatokban. Ott lehetne felsorolva focipályák, táncversenyek tribünjén cégek, magánvállalkozók egész sora, akik közreadták a halálhíredet, akik első- és másodkategóriás méltatásokat közöltek volna rólad. Kik osztották meg a közösségi médiában, milyen emlékműsorokat tettek közzé rólad, ki készítette a koporsódat, ki szállította, ki öltöztetett, plusz a cipőt ki készítette. Ki biztosította a sírhelyet, ki milyen beszédet mondott rólad, a megrázótól a szelíden át a derűs kategóriáig, kik vettek részt sírási felárral, persze családi kedvezménnyel, kik szállították a kavicsokat és a tréfli virágokat.
A legjobb barátokat felár, a kedves, csak „ittam vele egy kávét” ismerősöket kedvezmény illetné – persze nem olyan csuda nagy. Itt lenne az alkalom, hogy összetarhálj egy kis pénzt egy következő színház, derűs műsoros est vagy legalább egy hakni számára, ahol a táncoslányok kicsit lengébben öltözhetnének. Csak éppen mindenféle ürügyekkel kimentve magadat, holmi halálra, másvilági elfoglaltságokra hivatkozva te nem vagy itt, nélküled pedig az egész túrót sem ér.
Ennek a műfajnak, a világon egyedülálló pesti kabarénak, amely Nagy Endrétől Karinthy Frigyesen, Kabos Gyulán, Latabár Kálmánon, Kiss Manyin, Rejtő Jenőn, Szép Ernőn, Kellér Dezsőn, Alfonzón, Salamon Bélán, Kabos Lászlón, Kazal Lászlón, Benedek Miklóson, Hofi Gézán, Feleki Kamillon, Rátonyi Róberten át egy sor szuperzsenit adott nekünk, a magvát Sas Józsi jelentette. Legalábbis a maga őseredeti formájában, amelyhez képest az amerikai kabaré egy ízetlen Muppet-show, a német pedig tingli-tangli esztrád.
Ma is aktuális
Ez most a sírba szállt. Te voltál az utolsó, aki érezted minden idegszáladban, pórusodban, a szívedben, az agyadban, a lelkedben a kabaré lényegét, igazságát, lelkét, és érezted fontosnak, hogy utolsó harcosként életben tartsd humorral, finomsággal, pikantériával, szókimondással, hallgatással, bátorsággal és a kisemberek örök igazságainak hangoztatásával. Mi minden történt, te jó ég, a hazai politikában az elmúlt évtizedekben! Kuszálások, változások, árulások, mellébeszélések, eltagadások, szerepcserék, hamisítások, pálfordulások. Egyes-egyedül a kabaré mondta ki az igazságot, a lényeget, ezért érvényes mindaz, amit évtizedek távolságában estéről estére ők, a csepűrágók elmondtak, elvicceltek, eldaloltak, eltáncoltak, elmarháskodtak. Bármelyiket is ismétlik ezekben a zűrzavaros időkben, úgy érezzük, ezek a műsorok aktuálisabbak, mint valaha. Ez Sas Jóska örökérvényűsége is, halhatatlansága, nagysága, igazsága.
A történelem évezredei alatt apparátusok, vallások, intézmények sokasága hozta létre önmagát kizárólag és rendíthetetlenül az emberek nyomorítására. Viszont rendre akadt néhány kótyagos, hóbortos alak, aki mindezek dacára, mintegy titokban arra tette fel az életét, hogy egy kis nevetést, szeretetet, picike reményt csempésszen a hétköznapjainkba. Bohócok, kabaristák, csepűrágók, humoristák. Nyerni ugyan aligha fogunk tudni, amazok kezében a hatalom, a pénz, a rend, a mindenfajta félelmetes eszközök, de a mennyek segítségével időről időre kijátszhatjuk, nevetségessé tehetjük őket. A mi kedvenceink még mindig derűt, nosztalgiát varázsolnak belénk, hogy elhitessék velünk, az úgymond hatalmasságok alapvetően pitiánerebbek nálunk, mi pedig a magunk hétköznapi csetléseiben olykor hősök vagyunk.
Egy sikeres pálya
Papád Pollacsek néven remek színésznek indult, ám pályáját a fasiszta diktatúra derékba törte. Még mindig ott a Klauzál utcában a lépcsőoszlop, amelybe beleégett a tenyérlenyomatod, Jóska, amikor néhány suhanc közvetlen közelről beléd akart lőni hazafiasságuk ékes igazolásaként. A felszabadulás után mániákus eltökéltséggel színész akartál lenni, hivatásodnak tekintetted, hogy ami a papádnak nem adatott meg, azt te végigviszed a pályán. Táncos-komikusként kezdted, ami minden feltételezés dacára a szakma legnyakatekertebb, legnagyobb felkészültséget igénylő műfaja. Így kezdett Jávor Pál, Kabos Gyula, Gózon Gyula, Rátkai Márton, Bilicsi Tivadar, Feleki Kamill, a két Latabár, Rátonyi Róbert, Agárdi Gábor, sőt Páger Antal is. Szinte mindegyikükből színészóriás lett, nem fordítva, hogy drámai hősből lett volna táncos-komikus.
Az ifjú csillagot hívta fel az akkor alakult Mikroszkóp Színpad, ahol fokról fokra emelkedett magasabbra kabarista színészként. Ahogyan mondani szokás, kabarista nem lesz, hanem születik. Előny a vörös haj, mint Kabos Lászlóé, a hegyméret és az elálló fül, mint Salamon Béláé, az egyedülálló beszédvirtuozitás, mint Kazal Lászlóé, a hosszúság, mint Kibédi Erviné, a szúrós arc, mint Benedek Miklósé. Sas József viszont semleges megjelenésével, kicsit nazális hangjával szinte átlagos ember volt. Őt meglátva nem kellett már rögtön dőlni a röhögéstől, neki minden poénért güriznie kellett, amikor olyan vetélytársa akadt, mind a szupernehézsúly bajnoka, Hofi Géza, és az évek során ki tudott lépni az árnyékából. Briliáns ének-, tánc- és prózai számaival a legnagyobbak közé emelkedett, és a színház egy válságos időszakában közös megegyezéssel ő lett a Mikroszkóp igazgatója.
Értendő ezalatt, hogy igazgatott, szponzorokat szerzett, minisztériumokból, tanácsokból taposott ki minden fillér támogatást, haknikat szervezett a társulatnak, tárgyalt az asztalossal, cipésszel, vízszerelővel, kölcsönzővel, szerzőkkel, ajnározó kritikákat íratott éppen bajban lévő kollégáiról. Ezen túl írt, szerkesztett, kitalált, rendezett, játszott, összetoborzott előadásonként olyan óriásokat a társulathoz, mint Ruttkai Éva, Bessenyei Ferenc, Lorán Lenke, Körmendi János, Avar István, Gera Zoltán, Verebes István, Agárdy Gábor, Gálvölgyi János, Bajor Imre, Hernádi Judit. És folytatta a munkát, ugyanazzal a tűzzel, szenvedéllyel, mámoros odaadással, a legmagasabb rendű művészettel és a legócskább ripacskodással, amire csak ő volt képes. Ilyenkor ragyogott a szeme. Ezek jelentették a csillagórákat számára.
– Miért ugrottál fejest ebbe a feladatba, mért vállaltad el? – kérdeztem tőle akkoriban.
– Mert vannak nálam jócskán tehetségesebbek, invenciózusabbak, megragadóbbak, mélyebbek, átütőbbek a pályán – felelte. – De olyan, aki jobban szeretné nálam ezt a színész nevű különleges, őrült emberfajtát, meggyőződéssel állítom, hogy nincs ilyen eszement még egy a világon!
Igazgatói pályafutásának negyedszázada a műfaj utolsó nagy lobbanását jelentette, parádés előadásokkal, szállóigékké váló mondásokkal, telt házas nézőterekkel. Aztán méltatlan okok miatt távoznia kellett. Nem törődött bele, újabb társulatot alapított átmeneti helyeken, de változatlanul frenetikus sikerekkel játszották a műsorukat alkalomról alkalomra. Ahol Sas Józsi volt, ott volt a színpad is. Ha sportcsarnokban, ha kultúrházban, ha kamarateremben, ha fényes színpadon, ha vidéki csehóban, ha kerthelyiségben, minden helyet színpaddá varázsolt, minden ott lévő embert a közönségévé, a világot pedig kicsit elviselhetőbbé, derűsebbé. Játszott mindaddig, amíg az egészségi állapota engedte, ám utána is készült arra, hogy még visszatérhessen a pódiumra, mert számára az jelentette az életet. Az élet pedig a színpadot.
Isteni műsor
Vagy ez az egész csak egy nagy kamu részedről? Odaát már óriási csinnadrattával vártak? Angyalkar, szerződés a mennyben, pár hakni a pokolban is, tévésorozat, újságok, hajcihő, csillagok közötti exkluzív show-műsor, külön kabaré az Úr születésnapjára? Isteni műsor lesz! A társulatban pedig Chaplin, Stan és Pan, Jack Lemmon és Kabos Gyula, meg a többiek, íróként, házi szerzőként Molnár Ferenc, Rejtő Jenő, Shakespeare? Legalább nekik is elmagyarázod, miként kell poénosan megírni egy darabot, hogy a publikum halálra nevesse magát, mert mindent a publikumért! Már le is védetted odaát az új kabaré nevét, hadd irigykedjen a Hofi. Makroszkóp Színház.
Fotó: MTI/Földi Imre
