Hét éve Angliában hirdették meg először a Veganuárt. A szervezők célja azóta is ugyanaz: népszerűsíteni a növényi étrendet. Idén januárban már világszerte több mint félmillióan csatlakoztak az egy hónapig tartó kezdeményezéshez, és bár csak kevesen követik a szigorú vegán étrendet később is, mindannyiuk étkezési szokásai és szemléletmódja megváltozott.
Pár éve a húsvéti szünetet Csehországban töltöttük. A negyvennapos böjt után kiéhezett ragadozók módjára ültünk asztalhoz az utunkba eső első étteremben. Elégedetten faltuk be a sült húst knédlivel, párolt káposztával, majd az egészet jófajta cseh sörrel öblítettük le. Azt gondoltam, ezt a koreográfiát ismételjük majd pár napig, de délután már éreztem, legfeljebb egy almát kívánok vacsorára. Este meglepetésemre a férjem is megjegyezte: Tudod, mit ennék legszívesebben? Egy kis pirított kínai tésztát sok zöldséggel! Vagy sütőtökös curryt.
Akkor jöttem rá, milyen nagy utat tettünk meg az egészséges táplálkozás terén. Eleinte csak én böjtöltem, a hús mellett száműzve az étrendemből az alkoholt, a lisztet és a cukrot. Idővel csatlakozott a férjem, és bár a gyerekeknek a húsvét előtti hat héten is készítek húsos fogásokat, ők is nagyságrendekkel több zöldséget fogyasztanak olyankor. Ez a magunk vállalta időszakos lemondás az egész életmódunkra hatással volt, mert a legjobb egészséges fogások átszivárogtak a hétköznapjainkba. Ugyanez történt a gyaloglással. A tavaszi karanténban rákaptam a rendszeres tempós sétára, és célul tűztem ki, hogy nyár végére virtuálisan eljussak Veronáig. A kihívást teljesítettem, élveztem, hogy sokat vagyok levegőn, eleget mozgok, és hatalmas pluszpont, hogy nem bolondultam meg a nagy családos home office-ban. Amikor korábban sötétedik, kicsit nehezebb dolgom van, nem is jön össze a heti ötven kilométer, de minden nap nekiindulok, elviszem magam sétálni, mintha a saját kutyám volnék.
Ez a fajta öngondoskodás – legyen szó táplálkozásról, mozgásról, az élet bármely területét érintő jól felfogott érdekünkről – hosszú távon kifizetődő. A „holnaptól minden más lesz” elhatározásokba talán pont azért törik bele a bicskánk, mert túl nagy követ kell görgetnünk magunk előtt. Van, aki több olvasást, alvást, esetleg személyes találkozást szeretne csempészni a mindennapjaiba, mások kevesebbet kívánnak vásárolni, nassolni vagy épp sorozatot bámulni. Maholnap február. Igaz, hogy a legrövidebb hónap, de huszonnyolc nap pont elég ahhoz, hogy valami jóba belekóstoljunk.

Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.