Rengetegszer tűnődünk el azon, vajon mi játszódhat le a másik fejében, mit gondol, mit érez, hogyan fog cselekedni a következő pillanatban; vagy azon gondolkodunk, miért tett így. Ilyenkor elkezdünk vágyakozni valamiféle szerkezet után, ami megfejti a titkot. Csakhogy nem volna egyszerű dolga ennek a gépnek, mert az érzelmeinknek van a felszín alatt egy mélyebb rétegük.
Olykor még saját magunk megfejtéséhez is elkelne egy ilyen szerkezet, mert nagyon gyakran mi sem vagyunk tisztában az érzéseinkkel. A pszichológusok elég sokszor találkoznak ezzel a jelenséggel, amikor felteszik azt az egyszerű kérdést a pácienseiknek, hogy milyen érzésekkel éltek át egy kellemetlen eseményt. Számtalanszor tapasztalják, hogy erre vagy az a válasz: nem tudom, vagy csak annyi: rossz volt, soha nem gondolkodtam el rajta. Mindez azért meglepő, mert a szakemberek a kérdést leggyakrabban egy olyan esemény kapcsán teszik fel, amely meghatározó volt a páciens életében. Ismerős lehet az érzés akkor is, amikor átélünk valami bizonytalan szomorúságot, ami jó ideig nem tudatosul, majd amikor mégis, akkor már nem is tudjuk, egészen pontosan mitől szomorodtunk el. Az is előfordulhat, hogy meghoztunk egy döntést, de nem tudjuk, miért is tettük.
Az anyák tudják
A gondolat- vagy szándékolvasás képessége egyáltalán nem a sci-fi irodalom területére tartozik, nagyon is valós képesség, egyesek kifejezetten tehetségesek ebben. A pszichológiai kutatások szerint ők azok, akiknek több barátjuk van, nagyobb szociális hálóval rendelkeznek, társas kapcsolataikban sikeresebbek, empatikusabbak, jobban tudatában vannak annak, mit miért tesznek, szakkifejezéssel élve: fejlettebb a mentalizációs készségük.
