Mindenkinek megvan a maga Szerb Antal-története. Az enyém A Pendragon legendával kezdődött, amit az egyik barátnőmtől kaptam kölcsön, majd az Utas és holdvilággal folytatódott. Sokáig nem tudtam eldönteni, a kettő közül melyiket szeretem jobban. Aztán jött a Szerelem a palackban című novellagyűjtemény, és a kérdés eldőlt: ezt a kötetet, és benne is a címadó elbeszélést.
Mindig úgy képzeltem, Szerb Antal veszedelmes férfiú lehetett. Mármint veszedelmes abból a szempontból, hogy azt a típust képviselte, akibe egy nő egykettőre halálosan beleszeret. Feltéve, hogy a szóban forgó nő meg azt a típust képviseli, akinek a legfontosabb erogén zónája az agya, ennek megfelelően a férfiban intellektuális partnert (is) keres. Ha pedig olyan példányra talál, aki megtestesíti a számára fontos kulturális-szellemi értékeket, akkor azon nyomban elveszíti a fejét – és a szívét.
