Nem szavazhatnak, nem dönthetnek saját életük kérdéseiről, a tulajdonukról, az egészségügyi ellátásukról, de életük helyszínéről sem azok az értelmi fogyatékossággal élő emberek, akiket kizáró gondnokság alá helyeztek. Nemrégiben az érintetteket képviselő szervezetek közös nyilatkozatot fogalmaztak meg, olyan intézkedésekre kérve a kormányt, amelyek változtatnának ezen a helyzeten.
Imre akaratán kívül került olyan szociális intézménybe, amelyet börtönnek él meg, és ahonnan szíve szerint rögtön elmenekülne. Unokatestvére, Gyöngyi és férje évek óta küzd a helyi gyámhivatallal, hogy kiszabadítsák őt onnan. Kizáró gondnokság alá helyezték, ami azzal járt, hogy a gondnoka a férfi tudta és beleegyezése nélkül adta el annak örökölt ingatlanjait. Családi házát azóta ledózerolták, a bútorokat és ingóságokat ismeretlenek elhordták, olyannyira, hogy Imrének egyetlen fényképe sem maradt a gyerekkorából. Hihetetlen történet 2021-ből.
Segélykérő levél
Gyöngyi és férje külföldön vállalt munkát, emiatt egy időre megszakadt a kapcsolatuk Imrével. Aztán egy nap, amikor hazaértek Németországból, a férfi levelét találták a postaládában:
„A telefonom tönkrement, és nagyon nagy bajba kerültem. Képzeld el, azt hiszik, nem tudom ellátni magam, és valamilyen gondnokság alá helyeztek. Egyik napról a másikra behoztak a kórházba, ahonnan majd szociális intézménybe akarnak vinni. Szinte minden összeesküdött ellenem. Elérték, hogy bezárjanak. Olyan sokszor voltam nálad, te tudod, hogy nincs semmi bajom, csak egy kicsit ügyetlen vagyok. Gyöngyike, kérlek-kérlek, segíts rajtam! Nem tudok semmit elintézni, mert nem engednek sehová. Kértem többször eltávozást, hogy elmenjek hozzád, de nem engedtek.”
A kockás lapra írt, rendezett sorok 2015-ből származnak. Imre sorsa azóta sem oldódott meg teljesen, Gyöngyi hiába próbált a segítségére sietni.
– Mikor megkaptuk a levelét, elhatároztuk, hogy magunkhoz vesszük Imrét, azt hittük, semmi akadálya nem lesz, egy-két hónap alatt lezajlik az eljárás – meséli. – Ehelyett a gyámügy öt éve hátráltatja, hogy kihozzuk egy olyan intézményből, ahol minősíthetetlen hangnemben beszélnek a többségükben értelmi fogyatékkal élő ellátottakkal. Imre ruhái rendszeresen „elvesznek”, legutóbb a karácsonyi ajándéka tűnt el. Az intézményben a bentlakók között gyakori a konfliktus, a verekedés, Imre ilyenkor a fürdőbe menekül. Ő egyébként nem értelmi fogyatékos, nagyon intelligens, tájékozott a történelemben, a fizikában, a napi politikában, inkább a szociális képességeiben vannak hiányosságai, ami bátortalanná és bizonytalanná teszi. Akkor került válságos helyzetbe, amikor az édesapja után az édesanyja is meghalt. Depresszióba esett, nem nagyon foglalkozott semmivel. A családsegítőből figyeltek fel rá, és jelentették a gyámügynek, hogy van egy férfi, aki egymaga él, és nagyon visszahúzódó. Ekkor a gyámügyesek kimentek hozzá, és bevitték a legközelebbi pszichiátriára, ahol három hónapot töltött. Innen került egy közel százharminc fős szociális intézménybe. Vettünk neki telefont, hogy tarthassuk vele a kapcsolatot, és elintéztük, hogy kapjon kimenőkártyát, hogy minél kevesebb időt kelljen, az ő szavaival élve, a „börtönben” töltenie. Eleinte beadványokat írtunk Imre kiszabadítására, ezeket mondvacsinált okokkal utasították el, például, hogy nem vagyunk házasok a férjemmel, és hogy nem olyan az anyagi helyzetünk, hogy magunkhoz vehessük az unokatestvéremet. Ezeket sorra megcáfoltuk, de nem értünk el eredményt. Imre egy újságban olvasott a TASZ-ról, ő ajánlotta, hogy forduljunk hozzájuk, hátha a segítségükkel sikeresebbek leszünk. Így derült ki számunkra is, mi Imre mostani helyzetének jogi háttere, hogy jelenleg teljes cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll. Azt szeretnénk elérni, hogy legalább részlegesen cselekvőképesnek nyilvánítsák, a gondnoka pedig én lehessek. De legfőképp azt, hogy kijöhessen ebből az intézményből. A bíróság csak részben ítélt a javunkra, mert a gondnok a korábbi maradt, és Imre nem kapta meg a szavazati jogot sem, ám végre hazaköltözhet hozzánk, amennyiben a gyámügy nem fellebbez, és az ítélet jogerőre emelkedik.
