Mivel a kamaszokból többnyire nehéz információt kinyerni a külső és belső történéseikről, fontos lehet, hogy időnként elbeszélgessünk a tanáraikkal, akár online, telefonon vagy személyesen. De hogyan kérdezzünk, illetve miként álljunk szülőként ehhez a beszélgetéshez, hogy érzékeny és értékes válaszokat kapjunk?
1. Nulladik lépésként mit gondoljunk végig magunkban és magunkról a beszélgetés előtt?
– Mindenképpen érdeklődöm az érintett gyerekemnél arról, szerinte mit kérdezzek a tanárától – kezdi Herner Dorka pszichológus, coach, öt gyermek édesanyja. – Ahogyan arról is, hogy érzi magát az óráin, van-e gondja személyesen vele vagy a tantárggyal, és ha igen, mi lehetne a megoldás. Aztán elgondolkodom, hogy érzem magam én ebben a helyzetben. Feltételezem-e például, hogy a pedagógus jobban látja a gyerekemet, és majd megtudok tőle valamit, amivel hatékonyabban segíthetek a kamaszomnak a jelenlegi problémáival kapcsolatban? Emögött állhat az a fájdalmam, hogy nem találom az utat a gyerekemhez, vagy az amiatt érzett feszültségem, dühöm, hogy nem azt csinálja, ami szerintem jó neki. Esetleg azt várom, hogy a tanár sorsközösséget vállaljon velem? Ha igen, akaratlanul arra terelhetem a társalgást, hogy együtt keseregjünk a serdülővel kapcsolatos nehézségeken, ami azért segíthet nekem, mert támogató ereje lehet. Netán azt várom, hogy a tanár egy egész életre kiható döntés, például a pályaválasztás súlyának egy részét levegye rólam? Ha tudatosan ránézek az érzéseimre, tisztábban láthatom még a beszélgetés előtt, mit is akarok valójában megtudni a másiktól.
