A fiatalasszony csendben lépdelt a fénytelen utcán. Annyira korán volt, hogy még szinte sötétben vonszolódott végig az ötévesforma gyerekkel, aki hangtalanul csimpaszkodott a kezébe. A félhomályban beleolvadtak a fák árnyékába. Hatra lehetett jönni legkorábban az óvodába, mindig az ő gyereke volt az első. Korán kellett kezdenie az ABC pénztárában, és egyedül nevelte a fiút.
Az öreg nő a legpaprikásabb hangulatban kapta el a kasszást, csak úgy sütött belőle a gyűlölet. Nem is tudta, hogy megkérdezze-e, de aztán csak kibökte:
– Melyik szósz az erősebb? A meggy vagy a szilva?
– Honnan a fenéből tudhatnám? Tán eladónak nézek ki?
– Nem, kasszásnak.
– Maga engem diszkriminál? Van egy általános ábrázat, egy tipikus pénztárosfej? – a fiatal nő már kiabált.
– Kérem, segítsen: melyik szósz az erősebb?
– Nem tök mindegy? Vegye az olcsóbbat! És különben is… – a kassza mögött ülő nő most egy pillanatra elgondolkozott.