Történt egyszer, hogy Jarti-Gulak, az aprócska, de bátor és furfangos kisfiú, aki akkora, mint egy teve füle, de mindig valami kalandba keveredik – szóval történt egyszer, hogy Jarti a konyhaasztalon szaladgálva véletlenül eltört egy tejeskorsót. Jarti szülei szegények voltak, így az anyja összeszedte a cserepeket, és megpróbálta a korsót megragasztani. Közben dünnyögött:
– Akkora fiam van, mint a teve füle, mégis ilyen kárt okoz. Még ahhoz sem elég nagy, hogy összeragassza, amit eltört!
Meghallotta Jarti az anyja dünnyögését, és elszégyellte magát.
– Csinálok én különb korsót annál! – gondolta, és elhatározta, hogy kitanulja a fazekasmesterséget. Kiszaladt a házból, átment az utca végére a fazekasműhelybe.
– Fazekas mester, fogadj fel inasnak!
A fazekas felnézett a hangra, de nem vette észre a küszöbön álló aprócska fiút.
– Miféle szúnyog zümmög itt?
– Én vagyok! – ordított Jarti még hangosabban. A fazekas végre észrevette, és elnevette magát, csak úgy potyogtak a könnyei.