Januárban megfojtotta magát egy tízéves olasz kislány, miközben egy kihívást próbált teljesíteni a TikTokon. A szülei azt hitték, csak táncos videókat utánoz az alkalmazás segítségével. A tragikus hírt felkapta a média, de sok családban a felháborodást és a pillanatnyi együttérzést nem követte beszélgetés. Magyarországon a szülőket jobban érdekli, mi volt az ebéd az iskolában, mint hogy mit csinál a gyerek az interneten.
A legnagyobb gyerekem tizenkilenc éves, a legkisebb tizennégy. Az elmúlt tíz évben a családunkban állandó téma az elektronikus és okoseszközök haszna, valamint veszélye, ahogy a virtuális térben eltöltött idő ideális mennyisége is. Minderről számos cikket írtam, rengeteg szakértővel beszéltem, itthon mindent alaposan megtárgyaltunk, így nyugodtan dőltem hátra. Aztán – nyilván a saját kárunkon – rájöttünk, ez nem olyan, mint a biciklizés, amit elég egyszer megtanulni. Miután villámgyorsan és dinamikusan fejlődő rendszerről van szó, ez élethosszig tartó tanulás lesz, akár tetszik, akár nem. Ha szeretnénk a gyerekeinket megérteni és segíteni, akkor muszáj lépést tartanunk. Az elmúlt egy évben a kamaszok számára az online világ lett a tanulás, szórakozás, játék, kapcsolattartás és ismerkedés elsődleges terepe. Nem ők akarták, nem feltétlenül élvezik, de igyekeznek kitartani.
Nem csak a méret a lényeg
Ritkán esik meg, hogy a média és az érintettek is ugyanazt látják egy jelenség fő veszélyének, problémájának. Az online élet szempontjából ez a képernyőidő. A cikkek folyton azt harsogják, hogy a fiatalok túl sok időt töltenek a kütyüikkel, és egyértelműen ez áll a szülők aggodalmának középpontjában is. Tavaly a Hintalovon Alapítvány a Magyar Telekommal közösen reprezentatív kutatást készített a 13–17 évesek körében. Kiderült, hogy csak minden tizedik szülőt érdekel, kivel beszélget a gyereke, milyen oldalakat látogat, és milyen alkalmazásokat használ.
„Azt hiszem, a kulcs a kölcsönös bizalom, az érdeklődés és a mértéktelen kommunikáció. Nem kell úgy leülni, hogy na, akkor most beszéljünk az internetről. Egyszerűen engedni kell, hogy alkalom adódjon rá. Benne van, hogy nem lesz tökéletes vagy zökkenőmentes, de megfelelő lesz. Nem ciki, sőt kifejezetten menő, ha a szülő nem ért hozzá, de menekülés és kifogások helyett nyit a kommunikációra és az új, fiatalos témákra.” (Botos Viktória, a Hintalovon középiskolás önkéntese)
– A legnagyobb feszültséget a netezéssel töltött idő okozza, emiatt aggódnak a szülők legjobban – mondja Németh Barbara pszichológus, a kutatás szerzője. – A konkrét szabályok is általában időkorlátot határoznak meg. Növeli a konfliktusokat, ha a netezés fegyelmezési, jutalmazási eszközzé válik, és ha a szabályok nem egyértelműek, nem következetesek. A szülő annyit lát, hogy a fiatal a telefonját nyomkodja ahelyett, hogy olvasna, vagy az udvaron játszana, esetleg úgy érzi, versengenie kell a gyerek figyelméért. A kockázatot valójában nem az internet vagy az ott eltöltött idő jelenti, hanem az, ha nem beszélgetünk a gyerekekkel arról, hogyan tudják biztonságosan használni, hogyan ismerhetik fel a megbízható embereket és tartalmakat, vagy nem segítünk nekik a biztonsági beállításokkal. A kamaszok tisztában vannak a veszélyekkel, viszont alig kapnak konkrét javaslatokat azok megelőzésére, kezelésére.
Kutrovátz Kitti, a Budapesti Corvinus Egyetem szociológusa munkatársaival a gyerekek online életével kapcsolatos szülői stratégiákat vizsgálta. Az eredmények azt mutatják, hogy a képernyő előtt töltött idő mellett a szülők a személyes adatok védelme miatt aggódnak, illetve a videójátékok és azok egészségre gyakorolt káros hatása miatt.
