Állítólag többségben vannak azok, akiknek nem hiányzik, hogy beüljenek egy étterembe, kávézóba, és közben beszélgessenek, élvezzék a hely ízeit, hangulatát. De talán még őket is megérinti az a küzdelem, amelyet a vendéglátással foglalkozók vívnak a túlélésért a járvány második hullámában. Az pedig biztos, hogy abból a kitartásból, hitből vagy találékonyságból, amelyet ők most beletesznek a fennmaradásukba, bárki töltekezhet.
Hónapok óta egyre erősebb hangok juttatják kifejezésre, hogy a vendéglátóipar súlyos károkat szenved a pandémia miatt. Tüntetések szerveződnek Európában és itthon is a nyitást vagy a komolyabb állami támogatást sürgetve.
– Bár a vendéglátás valóban katasztrofális helyzetben van, óva intünk mindenkit attól, hogy a hatályban lévő kormányrendeletek ellenére kinyisson, partizánakciókkal nem nyerhetünk világháborút a vírus ellen – reagált a január végi, február eleji, nyitásra biztató kezdeményezésekre Kovács László, a Magyar Vendéglátósok Ipartestületének elnöke. Hozzátette, a január-február (leszámítva a farsangi akciókat) amúgy is holtszezon ebben a szakmában, nagy forgalomra számítva kinyitni igazából nem lenne érdemes.
– A kétségbeesést persze megértem. A házhoz szállítás legfeljebb a kiadásokat csökkenti, valós bevételt nem termel az éttermeknek, a tartalékok elolvadtak, mivel a karácsonyi-szilveszteri szezon is kimaradt, így az őszi kiesést nincs honnan pótolni, ennek ellenére az irracionális döntéseket fontos lenne elkerülni. A helyzet megoldásáról folyamatosan tárgyalunk a társszervezetekkel közösen. Csapataink tehát harcban állnak – bár ez nem olyan látványos, mint kivonulni az utcára, február elején mégis sikerült elérni, hogy utólagos finanszírozás helyett az igénylők előre, egy összegben megkapják az állami bértámogatást.
Kovács László tart tőle, hogy a vendéglátóhelyek kevesebb mint ötven százaléka lesz képes tartósan talpon maradni a pandémia után, azaz további segítségre is szükség lehet, hogy ne vérezzen el a szakma. Ilyen például, és nagyon fontos, hogy az önkormányzatok jelezték már, a tulajdonukban lévő vendéglátóhelyek ingatlanbérleti díját, illetve a teraszok esetében a közterület-használati díjat is elengedik – ezzel támogatva az újraindulást.
Ekkor persze jön egy újabb kérdés: hányan és mennyit tudunk majd vendégként költeni? Erről is kérdeztük azt a két budapesti és egy vidéki éttermet, amelyek munkatársai ugyanúgy érzik és értik a türelmetlenséget, de letargia vagy lázadás helyett más utat mutatnak.
„Beleálltunk a földbe”
– Lehetne duzzogni, de minek – mondja Kapossy Balázs, a veszprémi Marica kávézó és étterem üzemeltetője. Ő fejben májusi nyitásra készül, hogy ne kelljen ismét csalódnia. Túl sokáig élt abban a tudatban, hogy „már csak egy hónapot” kell kibírniuk, és nyithatnak. Most már nem hiszi, egyetlen reménye a terasz, amit talán idén is korábban használhatnak majd a kávézni, ebédelni, vacsorázni vágyók. Ahogy Balázs meséli, a szokásos téli bevételük tíz-tizenöt százalékát tudják most megkeresni. Napi menüt kínálnak, amit házhoz is szállítanak, ahogy pizzát, hamburgert is.
Amikor a házhoz szállítás mellett döntöttek, egyértelmű volt, hogy a munkatársak fognak beállni futárnak, és a pultosok veszik fel a beérkező megrendeléseket. A NetPincérrel is kapcsolatban állnak, tavasszal ezáltal megduplázódtak a rendeléseik, de természetesen a cég jutalékot kér a rajtuk keresztül bonyolított forgalom után.
Balázs szerint a nyaruk erősebb volt, mint általában, hiszen a magyarok főleg belföldön utaztak, a szeptember még éppen hogy tartotta magát, októberben már meredeken ívelt lefelé a forgalom, novemberben pedig „beleálltak a földbe”. A bértámogatást várják, az iparűzési adó részleges elengedése kapcsán azt mondja, inkább lenne normál forgalmuk, és akkor boldogan fizetnék a teljes összeget.
