A karácsonyi időszakot már jó ideje magunk mögött hagytuk, és csak a legkitartóbbaknak a nappalijában áll még a karácsonyfa, most mégis erről az ünnepről fogok írni, legalábbis egy nagy felismerésről, ami ezzel kapcsolatban ért. (Házasságunk korai szakaszában többször előfordult, hogy a nagyböjt kezdetén még állt a karácsonyfa, de olyan csak egyszer volt, hogy egészen húsvétig a nappaliban árválkodott volna, egyetlen üres szaloncukorpapírral feldíszítve.) Szóval karácsony után történt, hogy Bernike máig tisztázatlan körülmények között, álldogálás közben egyszerűen eldőlt, és magára rántott egy kisasztalt. Nagyon megütötte magát, potyogtak a könnyei, és sírva mondta, hogy nagyon fáj a háta. És bizony a bordáinál egy komoly dudor keletkezett, ami érzékeny volt, ha hozzáértünk. Lehet, hogy eltörött egy bordája. Vártunk negyed órát, ám a dudor egyre nagyobbra és fájdalmasabbra nőtt, úgyhogy az a döntés született, Bernit be kell vinni a kórházba az ügyeletre. Szombat este nyolc óra volt, és karanténidőszak, ugyebár.