Van azért a home office-nak előnye is. Például akár az Atlanti-óceán közepéről is becsatlakozhatunk a munkahelyi teendőkbe. A budapesti Bősze család pontosan ezt teszi. 2020 márciusában vízre szálltak, hogy Teatime nevű vitorlásukkal körbehajózzák a földet. Két hete a Karib-tengeren, St. Martin szigeténél értem utol őket, videóhíváson keresztül.

Gyenge az internet… Már majdnem feladom, amikor a Bősze család teljes létszámban – Domonkos, az édesapa, Anna, az édesanya, a nyolcéves Boróka és a hatéves Katika – megjelenik a képernyőmön. Arcuk napbarnított, a foguk szinte világít, fejük fölött az árnyékolót lobogtatja a soha el nem nyugvó, sós tengeri szellő. Szinte érzem, ahogy a bőrömet borzolja…
– Hahó, tenger vándorai! Hol jártok éppen?
– St. Martin szigeténél, az észak-nyugati, francia oldalán – válaszol Domonkos reggeli, üde hangon. – Kíváncsi vagy az öbölre? – azzal körbefordítja a laptopját. – Amint látod, legalább száz másik vitorlás horgonyoz itt. Mellettünk egy lengyel család, van két hasonló korú fiuk, azok jobbra belgák, és vannak kanadaiak is, meg dánok, mindenféle náció. De a legtöbb hajón helyi fiatalok laknak, akiknek nincs pénzük lakásra. St. Martin déli fele már Hollandiához tartozik, a két rész között szabadon átjárhatunk.  Valahol azt olvastam, valaha úgy felezték el a szigetet, hogy itt, északon egy francia család lakott, délen meg egy holland, és egy bizonyos megbeszélt időben elindultak egymás felé. Ahol találkoztak, ott húzták meg a határt. Gondolom, szedték a lábukat! – nevet. – A lakosság főleg turizmusból él. Gyönyörű öblökkel tarkított a földdarab, a hajósok álma, akárcsak Martinique, ahol eddig horgonyoztunk.