Kedves fiatal lányok és ifjú hölgyek, ha kötelezővé tehetném önök számára Sophia Loren jó néhány filmjét – bizony megtenném! A nyolcvanévesen megírt önéletrajzi könyvével együtt. Persze mindenki másnak is. Elmondom, miért.
A koronavírus első sokkja után találtam rá újra ifjúkorom kedvenc filmjeire. Sok más csoda mellett az olasz film fénykorának darabjaira, De Sica, Dino Risi és társaik alkotásaira, bennük Sophia Lorenre, akit kimondhatatlanul szeretek és csodálok. Ha nem ismernék, nézzenek meg egy-kettőt, és utána majd olvassák el az életéről szóló, egészen sajátos hangú, vallomásos önéletírását. Életreceptkönyvnek is mondanám.
„Az orromat nem!”
Életrajznak nem pletykás, mégis csiklandósan izgalmas. S nemcsak azért, mert sorsának állomásain, magánéletének bonyodalmain, emberi drámáin túl a mozi világának híres alakjairól mély emberismerettel, a rá jellemző odaállással mesél – hanem letehetetlen a könyve a stílusa, finom humora, női megérzései okán is.
Számomra egyébként a könyv egyik legnagyobb üzenete az olasz színésznő karrierje mögött meghúzódó életstratégia és jellemének irigylésre méltósága. Ez lenne a tanulandó minta, az okulás, amit érdemes ellesni.
Az adottságain – szép test, izgalmas arc, belső intelligencia, egy nehéz gyerekkor tapasztalatai, sajátos mozgás – túl minden rajta múlt, és Sophia ezt tudta. Soha nem késett, a szerepeit minden esetben az utolsó szótagig megtanulta. Követte a megérzéseit. Erőt vett a szorongásán, figyelni próbált helyette. A természetes eszét követve cselekedett. Kollégáit nem a külsőségeik, hanem belső értékeik alapján fogadta el. Ügyesen taktikázott, ha az kellett. Bátor volt, és becsvágyó. Egy korai filmszerepfelkérésnél, amikor megkérdezték, ugye tud úszni, rávágta, természetesen. Aztán ugrott, és a búvár karja mentette meg. De két nap múlva úgy úszott, mint a hal. Határozott volt, ha a belső hang azt súgta. És érzékenysége folytán jó döntései születtek. A nála jóval idősebb Carlo Ponti szerelmét, támogató szeretetét nem cserélte fel a Cary Granttel szövődött bármi szép szerelemért. Cary igaz férfi volt, Sophia hűséges nő – mindvégig barátok maradtak.
