Nemcsak azért hozom szóba a NASA Perseverance (Kitartás) nevű marsjárójának landolását a vörös bolygón, mert sokakkal együtt figyeltem izgatottan, amikor több mint négyszázhetvenmillió kilométer megtétele után pontosan és hibátlanul megérkezett, hanem azért is, mert egy daliás férfi ismerősöm furcsán reagált, amikor hazafelé, a hatvanhetes autóbuszon szót váltottunk erről. Eleinte hatott rá a lelkesedésem, és egyetértően bólogatott, miközben felemlegettem, hogy a hozzáértők szerint ez megint nagy lépés az emberiségnek, és csodálatos volt látni az irányítóközpont munkatásainak hatalmas örömét. Még ki is egészített azzal, hogy ez a különleges robot nemcsak azt fogja megnézni, volt-e, van-e a Marson élet, hanem olyan technológiai eljárásokat is kipróbál majd, amelyek a későbbi élettel kapcsolatban végtelenül fontosak, például feladata, hogy oxigént állítson elő a bolygó légköréből… Aztán a férfi leszálláshoz készülődött, közben kedvesen megköszönte a jóízű beszélgetést erről az egyáltalán nem női témáról…

Puff neki! A Marsra szállás nem női téma? Eszerint minket nem érdekel a világegyetem? Az emberiség jövője, ha már tönkretettük a gyönyörű Földünket? Az élet más bolygókon? Mi nem faltuk a science fiction regényeket vagy filmeket? Rendben van, feltehetően kevesebb a női űrkutató – a NASA csapatában láthattunk néhányat –, de ha körülnézünk a természettudományokkal foglalkozó egyetemi karokon vagy az orvosin, bizony már több a lány a hallgatók között. És a kiemelkedő női tudósoknak, többek között a mi Karikó Katalinunknak, illett volna férfinak születni, ha már világhírre vetemedtek?

Persze nem feltételezem az ötvenes beszélgetőpartneremről és a hozzá hasonlókról, hogy szerintük csak a kalóriaszegény rántott húsról, a porcicák eltüntetésének hatékony módjairól vagy a jó minőségű pelenkák árairól meg az új frizuradivatról lehet beszélgetni egy nővel 2021-ben (miközben ezek is fontos kérdések a maguk helyén), inkább úgy fogom fel a női témák emlegetését mint kedveskedésnek szánt bumfordiságot. És ha megpróbálok válaszolni a tejfölszőke hajat, nagy kék szemet meg pörgős szoknyát viselő ötéves unokám racionális kérdéseire, aki ugyanolyan megbabonázva csodálta a Marson landoló „alkotmányt”, mint a szomszéd építkezés szerinte szépséges daruját, biztos vagyok abban, hogy felnőve már érteni sem fogja, ha egy számára idős férfi – akkorra az ötvenes urak bizony bácsik lesznek – női témákat fog emlegetni.

Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.