Utcákban élünk, utcákon járunk, nap mint nap. Nemegyszer képzeletben csupán, vágyott városokban, melyeket csak hírből, könyvekből, filmekből ismerünk. Túl hét határon, óceánon, fantáziánk szárnyán. „Az utaknak értelmük van – írja Márai –: elvezetnek valahová.”
Induljunk hát ezúttal mi is. Ismerős és felfedezésre váró utcákba. Elsőként tán a divat nyomában. Könnyű dolgunk lesz: térben és időben nem ismerünk határokat.
Tunika és mini
Hol is kezdjük? Látogassunk el mindjárt a Via Appia Anticára. Az egykori hadiút ma is látható, járható kövein hajdan a római légiók masíroztak. Két harci szekér fért el rajta egymás mellett, teljes hossza elérte az 563 kilométert, 13-14 napba is tellett, mire a végére értek. És a hadidivat? Nos, a közkatonák általában térdig érő, rövid ujjú tunikát hordtak. Aktív szolgálatban rövidnadrágot katonai takaró alatt, esetenként bőrráccsal vagy filcbéléssel a páncéljuk miatt, és háromszög alakú kendőt a nyakukban. A szél és az időjárás ellen strapabíró hadiköpeny, a sagum nyújtott további védelmet. A legmagasabb rangú parancsnokok nagyobb, lila-vörös köpenyben (paludamentum) pompáztak. Divatban voltak még a bőrszandálok szögecsekkel megvasalva, korinthoszi sisakok, lánc- és pikkelyes vértek, no meg ügyes, az emberélet megbízható kioltására alkalmas fegyverek.
Ugorjunk most nagyot, úgy kétezer évvel későbbre, egyenesen a Carnaby Streetre, a londoni Sohóba. Ez a nem különösen hosszú, ám annál nyüzsgőbb, divatbutikokkal teli bevásárlóutca alaposan gyanúsítható a miniszoknya elterjesztésével a világban. (Sokkalta több helyre eljutott, mint amennyiről a római légiók valaha is álmodhattak.)
