A gyógytornász ide-oda húzogatta a tornaszőnyeget, de kevés volt a hely a nappaliban, és félt, hogy a gyakorlatok közben az ügyvédnő beleüti véletlenül a lábát valamelyik bútorba. Nem szeretett házhoz járni, de ez az asszony olyan erőszakosan követelte, hogy jöjjön ki, hogy végül elvállalta. Sokkal rosszabb állapotú páciensre készült. Arra számított, hogy a nő esetleg a lépcsőn se tud járni, de tévedett. Az ügyvédnő sántikált ugyan, de azért bot nélkül közlekedett. Azt mondta, nem fér bele az idejébe, hogy autóval elmenjen az egészségcentrumba, inkább kifizeti a helyben tartott órákat.