Egy nőnek kulcsszerepe van a nemzet felemelkedésében, és ehhez elengedhetetlen, hogy magas színvonalú iskolát végezzen – így vélekedett a nők oktatásáról Teleki Blanka és Leövey Klára. Lánynevelő intézetük ugyan csak rövid ideig működhetett, ám eszméikért hiába ítélték börtönre őket, szellemüket meg nem törhették. 

„Azon elvtől vezéreltetve, hogy minden ember kötelessége a közjó előmozdításához tehetsége szerint járulni: elhatároztam magamat, munkásságomat azon ügynek szentelni, melynek fontosságát mindinkább kezdjük érezni a hazában, értem a nőnevelést.” Amikor Teleki Blanka grófnő 1846-ban megjelentette e sorokat a Honderü hasábjain, elképzelései a reformkor pezsgő szellemiségében is forradalminak számítottak. A kor polgári nőideálja egyfelől a családjáért élő, erkölcsös lány, feleség és anya, a nőnevelés célja pedig elsősorban az volt, hogy a lányból jó parti jegyen a házassághoz. Másfelől a 18-19. század fordulójától megjelentek olyan írások, amelyek kiemelkedő szerepet tulajdonítottak a nőknek a nemzet erejének megtartásában, a magyarság és a magyar nyelv ügyének felemelkedésében. Ezekre hivatkozva Széchenyi István is a magyar nőknek és anyáknak ajánlotta a Hitelt 1830-ban, és ugyanerre építette bő másfél évtized múltán Teleki Blanka is a saját lánynevelő intézetét – az elsőt, amelyben magyar nyelven tanulhattak a lányok. Kollégája és harcostársa a nőnevelés ügyében Leövey Klára volt. Alig néhány év jutott nekik, hiszen iskolájukat elsöpörte a történelem vihara. A szabadságharchoz kapcsolódó tevékenységük mellett radikálisnak ható női emancipációs törekvéseik is szerepet játszottak abban, hogy szigorú várfogságra ítélték őket Kufsteinben, ám az idő őket igazolta. Kétszáz évvel Leövey Klára születését követően a nevét iskolák viselik büszkén, életútja pedig egy öntudatos, saját és eszméi értékeiben rendíthetetlen nő alakját rajzolja ki előttünk.