Aggódni a földért, tiltakozni a ruhaipari munkások kizsákmányolása ellen és emiatt kis lépéseket tenni a mindennapjaink része. Igyekszünk kevés szemetet termelni, a piacra rutinosan vászontáskát viszünk, de vajon amikor ruhát próbálunk, hol vannak az elveink?
Az elmúlt évek nagy durranásának számított az Adidas Parley nevű cipőkollekciója, amely az óceánból kimert műanyag hulladékból, például halászhálókból és PET-palackokból készült. Egyértelmű, hogy már a népszerű tömeg- és a kevesek számára elérhető luxusmárkáknak is meg kell mutatniuk, mit tesznek a fenntarthatóságért. Egyre nagyobb figyelemmel fordulunk a környezetvédelem felé, és – olyan dokumentumfilmeknek köszönhetően, mint a The True Cost (A valódi ár) vagy David Attenborough munkái – egyre több kétkedéssel nézünk a ruhaüzletek termékeire.
Szilágyi-Csüllög Mónika, a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) fenntartható divatmárka menedzsment képzésének szakvezetője és az ELTE Pszichológia Doktori Iskolájának a fenntartható divat fogyasztói elfogadását vizsgáló doktorandusza tavaly ősszel készített egy felmérést egyebek között arra vonatkozóan, fizetnénk-e magasabb árat egy ruháért, ha az bizonyítottan ökotudatos forrásból származna. A válaszadók többsége igennel felelt. Pontosabban fizetne többet, „ha megtehetné”, „ha lenne rá módja”.
– Hajlamosak vagyunk úgy válaszolni, cselekedni, ahogy az feltételezésünk szerint mások számára elfogadható, ezért (is) viszonyulnak elvben sokan pozitívan az etikus divathoz – magyarázza Mónika. – Viszont, amikor konkrét választás előtt állunk, még mindig inkább maradunk a tömegmárkáknál. Például a pénztárcánk, az ismertség, a könnyű elérhetőség miatt, ja, és mert „épp ötven százalékkal olcsóbb”! De azért is, mert mondjuk a gyerekeink képesek egyik napról a másikra kinőni az összes ruhájukat, és sokkal egyszerűbb mindent megvenni nekik egy plázában, mint utánamenni a hazai tervezők, a fenntartható márkák termékeinek. Pedig jóval több választási lehetőségünk lenne, mint öt évvel ezelőtt.
Nem minden zöld, ami annak látszik
Beugratós, ahogy a nemzetközi tömegmárkák lépéseket tesznek a fenntartható működés felé. Egy-egy termékvonaluk valóban környezetbarát, akár az alapanyag, akár az előállítás tekintetében, miközben a további termékeiket ugyanazzal a környezetromboló szisztémával gyártják.
