Volt egy kertem Guadeloupe-on, bár csak rövid időre, amikor három hétre kölcsönkaptuk francia rokonunk karibi nyaralóját. Ennek kertjében csodálkozhattam rá először arra, mi fán terem néhány trópusi gyümölcs.
Nyaralásunk utolsó napján már a kertkaput zártam, hogy induljunk a reptérre, amikor pingponglabda nagyságú, sötétlila gömböket vettem észre a kerítésen futó indákon. Leszakítottam néhányat, hogy útközben a kocsiban közelebbről is szemügyre vegyem őket, és mikor kettévágtam, láttam, maracuját találtam. Három héten át éltem ezek szerint az egyik legfinomabb trópusi gyümölcstől kartávolságnyira úgy, hogy észre sem vettem! Mentségemre szóljon, hogy számtalan olyan déligyümölcs létezik, amit mi Közép-Európában legfeljebb csak a menőbb szupermarketek polcairól ismerünk, ha egyáltalán, és soha nem gondolkodtam korábban azon, hogy a maracuja, vagy más néven passiógyümölcs vajon fán terem-e, vagy bokron, esetleg a földből bújik elő.
Mangóból is megárt a sok
Kellemes meglepetésként ért, amikor kiderült, hogy a guadeloupe-i nyaralóval kertet is kapunk kölcsön, s örömmel vettem, amikor a kedves helyi gondnoknő, aki átadta nekünk a ház kulcsait, egy tál mangót is hozott ajándékba. Néhány nappal később azonban már kezdett lankadni a lelkesedésem, mivel akkora mangófa állt a kölcsönkapott kertünkben, hogy az egyik alsó ága elbírt egy gyerekhintát, és minden éjszaka a fáról lepottyanó gyümölcsök kocsibejárón való tompa puffanásaira ébredtem, reggelente pedig mindig legalább tíztizenöt érett mangó várt a fűben a fa alatt.
Az első napokban mindez még izgalmas, új élmény volt, és alig vártuk, hogy a napi strandolásról vagy szigetjáró kirándulásról hazaérve friss lasszit (joghurtos-mangópürés ital – a szerk.) vagy fagyit gyárthassunk a napi szüretből. De úgy néz ki, mangóból is megárt a sok, mi legalábbis a második héten már nem tudtunk mit kezdeni ezzel a mennyiséggel.
És valószínű, hogy a szigetlakók is hasonlóképpen érezhettek, hiszen amerre csak jártunk, a főútvonalak mentén mindenütt olyan mangófák álltak, amelyeknek a gyümölcsei százával hevertek a fa körül, a három hét alatt egyetlen lelket sem láttunk, aki vette volna a fáradságot, hogy összeszedje őket. Deshaies környéke, ahol laktunk, kifejezetten a mangójáról híres, engem pedig a nyaralás után még sokáig nem vitt rá a lélek, hogy több száz forintért vegyem meg darabját itthon, mert ilyenkor mindig megjelent a lelki szemeim előtt a fák körül halomra heverő guadeloupe-i gyümölcsök képe.
Kívül lime, belül licsi
A kertünkben termett még kókusz, kesudió, banán, ananász, guava, és nőtt számtalan olyan trópusi virág, amelyet itthon szobanövényként ismerünk: orchidea, papagájvirág, hibiszkusz, rákollóvirág és bougainvillea.
És volt guinepünk is, ami a Karib-térség legviccesebb gyümölcse, és minden országban más néven ismerik. Fán terem kis fürtökben, kívülről úgy néz ki, mint egy apró zöldcitrom, a héja is hasonló állagú, bár vékonyabb a lime-énál, belül pedig licsiszerű, csúszós gyümölcshús fogad. Általában az utak mentén árulják kis csomókban, az íze édes-kesernyés-savanyú, hűsítőnek remek, bár kissé macerás a fogyasztása. Az utak mellett cukornádból préselt üdítőt is lehet kapni, bár sokan itt nassként, csak úgy magában rágcsálnak el egy-egy cukornáddarabot.
Karibi édenkert vízeséssel és flamingókkal
A szállásunktól 10 percre ráadásként pedig ott volt Guadeloupe leglátogatottabb turistalátványossága, a Deshaiesi Botanikus Kert, amely eredetileg a híres francia színész és humorista, Coluche birtoka volt. A héthektáros kertet Michel Gaillard kert- és tájépítész vásárolta meg 1991-ben, és olyan egyedülálló növény- és állatparkot hozott itt létre, amelyet a világ legszebb kertjei között tartanak számon. A 1,5 kilométer hosszú sétaösvényen barangolva nemcsak hogy visszaköszön a Karib-térség teljes növényvilága, de van egy hatalmas madárház is, amelyben etetni lehet a kezünkre szálló, őrült ricsajt csapó lóripapagájokat. Egy vízililiomokkal teli tóban aranyhalak lubickolnak, van bambuszerdő, kaktuszok és hatalmas, ősrégi fák furcsa, rasztaszerű ágakkal, valamint egy cuki falu arapapagájokkal, vízesés mellett büszkén ácsorgó flamingók, és egy növényekkel borított fal, amelyen vízijácintok virágoznak. A vízesés tetején pedig lélegzetelállító kilátással szolgál az egész parkra a Panoráma Étterem, miközben homárt vagy valami kreol ételkülönlegességet majszolunk. Maga a trópusi paradicsom.
A botanikus kerttől nem messze pedig egy francia hölgy a saját kakaóültetvényén egy olyan szórakoztatóinformációs turisztikai központot hozott létre La Maison du Cacao néven, ahol a hozzám hasonlóan tudatlan turisták lépésről lépésre végigkísérhetik egy csésze forró kakaó vagy egy tábla csoki útját: hogy néz ki az érett kakaógyümölcs a fán, amit azután fermentálnak, a kakaóbabokat kiszárítják, majd nyers kakaóvajat préselnek belőle, ami a csokoládé fő alapanyaga.
Trópusi sziget francia csavarral
Képzelje el, milyen lenne, ha Franciaország átköltözne a Karib-térségbe, nagyjából ilyen ugyanis Guadeloupe. A szigetcsoport Franciaországhoz tartozik, közigazgatásilag egy francia megye, így hiába kell nyolc órát repülni Párizsból, EU-s állampolgárként akár személyi igazolvánnyal is beléphetünk a területére.
A két fő szigetfél egy vékony földnyelvvel kapcsolódik össze, ezért felülről nézve egy pillangó két szárnyának tűnik. A keleti szárny, Grande-Terre sík és száraz, míg a nyugati, vadregényesebb Basse-Terre hegycsúcsokkal, vízesésekkel és a La Soufrière vulkánnal büszkélkedhet.
Guadeloupe lakói − akik önmagukat csak gwadákként emlegetik − féltve őrzik természeti kincseiket, a tengerpartokat és az erdőket is, úgyhogy itt nincs tömegturizmus, nagy szállodák és tengerjáró luxushajók. A strandok mindegyike ingyenes, van belőlük úgy ötven, a táj pedig változatos: esőerdőket, mangroveerdőket és cukornád-ültetvényeket is láthatunk.
A francia befolyásnak hála nagyon más itt a dinamika, mint a Karib-térségben megszokott, például ez az egyetlen olyan sziget errefelé, ahol autópályát láttam, reggelenként pedig bagettel a hónuk alatt távoznak a szigetlakók a helyi francia pékségekből, mintha csak Párizsban lennénk.
Guadeloupe-on ugyanazokat a jogokat kell biztosítania a francia kormánynak, mint amelyek az anyaországban élőket megilletik, így például ugyanaz a minimálbér itt, mint ott. Talán ennek is köszönhető, hogy a különböző nációk és rasszok egyetértésben és harmóniában élnek együtt: rengeteg vegyes párt látni, és a vendéglők teraszain ülő társaságokban is szinte azonos arányban fordulnak elő fehérek és feketék. A francia stílus a karibi életérzéssel keverve nem rossz párosítás, egyedül az árak miatt panaszkodik mindenki, hiszen egy szigeten az élelmiszert vagy helyben kell megtermelni, vagy nagy költséggel ideszállíttatni, ráadásul a magas páratartalom miatt gyorsan tönkremegy, és gyakran kell cserélni.
Guadeloupe-on minden annyira drága, hogy a lakók többsége Párizsba jár bevásárolni, akár a legapróbb dolgokat is. A guadeloupe-i kreol konyha a karibi alapanyagokat francia konyhatechnológiával párosítja, a pékségek és cukrászdák pedig hamisítatlanul franciák. Kedvenc aperitifjük a ti’ punch, ami citromlé rummal és cukorral keverve.
A tipikus guadeloupe-i reggeli a pékségből frissen hozott croissant-ból vagy pain au chocolat-ból áll, amit kókuszdarabkákkal, maracujával, tamarinddal, mandarinnal és banánnal tálalnak, és hozzá frissen facsart mangó-, lime- vagy guavalevet kapunk. A francia ratatouille-ban itt plantain, azaz főzőbanán is van, és általában homárral szolgálják fel, a crème brûlée-t pedig passiógyümölccsel bolondítják meg.
Fotó: Getty Images
