Egyáltalán fel lehet tenni ma még ezt a kérdést? Hiszen időközben annyira összemosódtak a férfi-női szerepek, hogy nehéz lenne szétszálazni a kétfajta elvárást. A párkapcsolatok sikere inkább azon múlik, felismerik-e a partnerek a másik igényeit, vagy kizárólag a saját szükségleteik kielégítése lebeg a szemük előtt.
– Harmincöt éves lehettem, és nagyon elkeseredett, amikor egy napon, felfelé sétálva a házunk feletti dombra, hirtelen megvilágosodtam: irreális elvárásaim vannak a házasságommal kapcsolatban – vallja be Edit. – Egészen addig arra vártam, hogy a férjem tesz majd boldoggá, de rá kellett döbbennem, hogy nagyon eltérő igényekkel érkeztünk a párkapcsolatba. Én arra vágytam, hogy színházba, koncertekre, emberek közé járjunk, ő viszont otthon ülő típus, ráadásul többnyire a laptopjába temetkezett. Úgy tűnt, csak a munkája érdekli. Én otthon ahhoz szoktam, hogy apám játszott, bohóckodott velünk, hétvégeken vitt minket kirándulni, és hetente kétszer áthívták a nagymamát, amíg ők anyámmal elmentek valahova, akár csak sétálni egyet. Ehhez képest a mi életünk végtelenül unalmasnak tűnt, és én egyre jobban szenvedtem tőle. Elválni nem akartam, hiszen két gyerekünk van, megszereztem hát egy párterapeuta elérhetőségét. A harmadik alkalommal össze kellett írnunk azokat a tulajdonságokat, amelyek miatt eredetileg egymást választottuk, és megdöbbentünk: a listákból két másik ember látszott körvonalazódni, mint akik a terapeuta előtt ültek! A férjem eleinte bohókás volt, a szerelem idején eljött velem koncertekre, beszállt a házimunkába, emlékszem, még mosogatott is, pedig utálja. Én pedig folyton derűs voltam, szerettem csinosan öltözködni, és ha hazaértem a munkából, szívesen főztem neki vacsorát. A terápián sok mindenre rájöttünk, például arra, hogy nem jó, ha csak a saját igényeinket nézzük, néha adni is kell a másiknak, alázattal, szívesen, mert a szeretet erről szól. Új szerződést kötöttünk: hetente kétszer elmegyünk színházba, moziba, találkozunk barátokkal, én pedig hagyom a férjemet kicsit relaxálni munka után, aztán megvacsorázunk, és elbeszélgetünk. Azóta sokat javult a házasságunk.
