Az elmúlt évek mindannyiunkat rákényszerítettek, hogy idegen szakmák felségterületére tegyünk kitérőt. Így lettünk botcsinálta könyvelők, pénztárosok, utazásszervezők, és minden áldott nap ügyintézők. Az önkiszolgáló rendszerek sok szempontból meggyorsítják, megkönnyítik az életünket, ugyanakkor stresszesebbé is teszik a hétköznapokat.
Összegyűjtöttem az elmúlt egy hónap olyan tevékenységeit, amelyeket húsz évvel ezelőtt más végzett volna helyettem. Az adóbevallásomat vagy a cég személyzetise, vagy könyvelő nyújtotta volna be. Legalább ötször voltam a saját pénztárosom, mert amelyik boltban van önkiszolgáló kassza, ott csak azt használom. A lányom középiskolai jelentkezési lapját én töltöttem ki online felületen, igaz, az iskola kinyomtatta, mi aláírtuk, és ők postázták, tehát megfeleztük a munkát. Legnagyobb bánatomra nem foglaltam szállást, és nem vettem online a telefonomra vonatjegyet, de rendeltem házhoz könyvet, és szereltem távirányítással mosógépet, vagyis egy eladó és egy szerelő munkáját elvégeztem. (Az egyiket nagyobb, a másikat kisebb sikerrel.) Az már csak a járvány mellékhatása, hogy a home office és az online oktatás miatt öt emberre főzök minden nap, mondhatni, gourmet menzát üzemeltetek. Koromnál, lakóhelyemnél és élethelyzetemnél fogva remek mintapéldánya vagyok annak, hogyan működik az önkiszolgáló társadalom. De milyen messze lehet elmenni ezen az úton, és mi van akkor, ha mégsem élvezzük annyira?
