Termelői piacra járni sikk, itt vásárolni környezettudatos, egészséges, izgalmas, fenntartható. És mi még? Drága. A kisebb budapesti piacokon annak jártunk utána, vajon a hétköznapi ember számára elérhető-e a termelői áru, és azt is kiderítettük, mitől jobbak az itt kapható termékek a boltiaknál.
A zsizsegő piaci hangulat egy szempillantás alatt magával ragad, ahogy belépek a IX. kerületi Élesztőházba, a Pancs piacra. A kevésbé vészterhes időkben kiváló kézműves söröket kínáló romkocsma vasárnaponként átalakul: az udvarán asztalokat állítanak fel, amelyeken a legkülönfélébb termelői áruk sorakoznak, a levegőben friss kenyér és sajt illata száll, az egész hely vibrál a csodás színektől. Érkezésemkor a Panificio il Basilico kovászos kenyerei előtt kígyózik a sor. A 750 grammos félbarna 840 forintot kóstál, de úgy tűnik, ez itt senkit nem zavar, a legnagyobb aggodalom, hogy marad-e még a kedvencből, mire ki-ki sorra kerül.
Az én zöldségem, az én történetem
Első utam a bejárattal szemben álló, zöldségekkel, krémekkel és szörpökkel megpakolt Szorgos gazda standjához vezet. A két kertészmérnök, Gulyás Gergely és felesége, Melinda 6 éve költözött Nagykátára, hogy elindítsák önellátó gazdaságukat. A terv bejött, hamarosan annyi terményük lett, amennyi nekik már túl soknak bizonyult, el kellett adniuk, ekkor találtak rá a Pancsra. – Egy kezemen meg tudom számolni, az elmúlt években hány vasárnap nem voltunk itt a piacon – meséli Gergely. – Fontosnak tartjuk, hogy tápanyagdús ételekkel lássuk el a vásárlókat, és elmondjuk, honnan és hogyan kerül a zöldség az asztalukra. – Miközben Gergely a küldetésükről mesél, egy úr leemel egy üveg szörpöt az asztalról, leteszi a pénzt, int, és már megy is. Gergely mosolyog, épp azzal folytatja, milyen fontos itt a személyes kapcsolat. – Van, akit meglátok, és automatikusan szedem össze neki az árut. Persze a bizalom is kulcsfontosságú. Nem is olyan rég még mindenkinek megvolt a jól bejáratott húsosa, ha bement a henteshez, megbízott benne, tudta, jót fog adni. Mi sem csak zöldséget árulunk, hanem valamilyen módon a saját történetünket is. Ez biztosíték a minőségre. – Meg az ár, gondolom először csak magamban, aztán félve, de kibököm a lényeget. A termelői áruért bizony mélyen zsebbe kell nyúlni. – Valóban drágább, mint a bolti, de nem sokkal. Reggelente, amikor még zárva a piac, általában beugrom a szomszédos szupermarketbe, és megnézem az árakat. Talán az édesburgonya a legjobb példa most. Ott 800-900 forintba kerül egy kiló. Kicsi, nem is olyan szép, ráadásul az USA-ból érkezik. Én 1000 forintért adom kilóját, nem gondolom, hogy ez a 10-20%-os különbség ne érné meg, ha cserébe magyar termelőt támogathat az ember, ráadásul jobb terméket is kap.
