Az élet leáll – miközben valójában mégsem állhat le. A koronavírus mindenre csapást mért, legyen az munka, üzlet, művészet. És mégis, csak azért is, muszáj tovább csinálnunk, amit a saját erőnkből és tehetségünkből megtehetünk. Egyszer úgyis vége lesz ennek a lidércnyomásnak – és akkor majd jól megünnepeljük. Akkor majd beülhetünk például a Miskolci Nemzeti Színház Producerek című musicaljére, és önfeledten nevethetünk, szórakozhatunk a nagyszerű darabon.

Azon az előadáson, amit még a járvány idején próbált végig a társulat. Maszkban, távolságot tartva, és bízva abban, hogy még idén közönség elé vihetik a darabot. Elnézve a próbafolyamat fotóit, minden olyan, amilyennek egy ilyen időszakban lennie kell. Összpontosítás, koncentrálás, alkotó munka. A pihenés és a kiengedés ritka pillanatai, megkapóan őszinte momentumok. Tényleg csak az ezerszer elátkozott, ám mégis életmentő maszk, és talán a távolságtartásra törekvés az, amitől különböznek ezek a képek egy 2020 előtti hasonló sorozattól. Ám ezek remélhetőleg mind korlenyomattá válnak majd, és arra emlékeztetnek, hogy a járvány idején is ott munkált mindannyiunkban a normális életünk utáni vágy.

– A Miskolci Színháznak rendkívül összetartó a csapata és különleges az atmoszférája – mondja Éder Vera, a próbafolyamatot megörökítő fotós. – 1998 óta dolgozom a színháznak; mondhatom, nagyon jól ismerjük egymást mindenkivel. A teátrum vezetése pedig igényli tőlünk, hogy együtt lélegezzünk a produkciókkal. Az olvasópróbától kezdve fotózzuk az előadásokat, így az alkotók megszokták a jelenlétünket. Ezért is tudok közelebb kerülni hozzájuk. Ez a próba november elejétől február közepéig tartott, és eléggé zaklatott volt. Sokáig nem is derült ki, el tudjuk-e kezdeni. Állandóan aggódtunk: ki beteg, ki egészséges? Megállás nélkül teszteltünk, de erősen összezárt a társulat. Nagyon-nagyon akarta mindenki – és ez érződik is az előadáson.