Vajon bölcsebbek leszünk az idővel, és idősebb korunkban jobban választunk párt, mint ifjan? Sokan érzik úgy utólag, hogy fiatalon, amikor még önmagukat sem ismerték eléggé, szinte kódolt volt a sikertelenség, és másodjára sokkal körültekintőbbek lettek. Jobban értik, mire van szükségük, és azt is, hogyan tegyenek egy kapcsolatért.

Ha Rómeót és Júliát megkérdeznénk, miért is választották egymást, minden bizonnyal tanácstalanul néznének ránk, hogy ők egyszerűen csak egymásba szerettek. Meglátták a másikat, és megtörtént, akkor, amikor még nem is tudták, hogy a város két rivális családjának tagjai, csak sodródtak a végzetük felé. Érdekes lenne megvizsgálni, vajon egymásba szerettek volna-e, ha nem tizenéves kamaszok, hanem harmincéves felnőttek a találkozásuk pillanatában, és pontosan ismerik a másik családi hátterét. Vajon beleengedték volna magukat ebbe a szerelembe, vagy egészen más szempontok szerint választanak? És ha félreteszik a családi viszályt, és mégis egymás mellett döntenek, vajon elég érettek lettek volna-e ahhoz, hogy úgy alakítsák az életüket, hogy az ne forduljon tragédiába, és boldogok legyenek?

A magunk sorsa felett is elábrándozhatunk, én is gyakran elképzelem, milyen jó lett volna, ha már huszonévesen azzal a tudással, önismerettel és tapasztalattal rendelkezem, amivel most, ezek birtokában talán sokkal kevesebb hibát követek el, jobban választok, vagy képes lennék a kapcsolatomat egyensúlyban tartani. De aztán mindig oda jutok, hogy az utat nem lehet megspórolni. Mert az első házasságom nélkül nem lehetnék az, aki most vagyok, az abban szerzett tapasztalataim összessége változtatott meg, és tett képessé arra, hogy úgy lássam a világot, ahogy most látom – gazdagabban és teljesebben, mint korábban.

A jelenlegi önmagunkat a múltra vetíteni azért is kétséges vállalkozás, mert mindig az aktuális élethelyzetünkre választunk társat, nem egy egész életre, legalábbis ez a tendencia erősödött fel napjainkra Horváth Magdolna család- és párterapeuta szerint. Bár szóban és szándék szerint többnyire örökre szeretnénk elköteleződni, a gyakorlatban ma már sokan inkább egy-egy életperiódusra találunk társra. Lehet, hogy csak addig, amíg felnőnek a gyerekek, vagy csupán a kisgyerekes időszakra. A következő életszakaszban másféle igények és szükségletek kerülnek előtérbe, és ennek megfelelően választunk másféle párt.