A feleségemé lányos család, három nővére van, és valahogy a generációk is úgy hozták, hogy mindig a nők voltak többen. Ők vigyáztak mindenre, döntöttek az életről, nevelték a gyereket, jószágot, mikor kit/mit kellett nagyobb elánnal. Az enyém fiús família, anyám már az örök álmodozó apám mellett nőtt ki a kamaszkorból, és a fiai is épp olyan délibábkergető, naiv legények lettek, mint az apjuk. A két „iskola” most nálunk találkozik, a mindig a jövő felé tekintő nők és a folyton a múlton rágódó férfiak mintái között találhat majd a lányunk egyensúlyt, tanulhatja el és meg, hogyan dédelgesse a vágyait, értse meg, mi dolgozik benne, és ami ott van belül, azzal hogyan boldogul.