Egy ország valódi arcát és az emberek életét igazán csak úgy lehet megismerni, ha letérünk a turistaútvonalakról, és együtt utazunk, étkezünk, nevetünk és szomorkodunk a helyiekkel. Lengyel Nagy Anna újságíró Vietnámban járt, és motoron, illetve annak hátsó ülésén, egy ottani lakos segítségével indult el a vidék és a kultúra felfedezésére. Tartsanak vele!

Huéból, a hajdani császárvárosból, Hoi Anba,Vietnám legvarázsosabb történelmi városkájába kívántam eljutni. Nem nagy ügy: busszal ez az út, rendes, kulturált aszfaltúton, durván három óra.  Akkor, kérdem én, miért ne tennénk meg mi három nap alatt, mindenféle kerülőúton? Tényleg, miért is ne?

A turista időspórolósan utazik, ez érthető. Az utazó – és ez egy másik kategória – valutája nem a pénz, hanem az idő. Ezt nagyon régóta hajtogatom, azóta, hogy elkötelezett, független utazónak szeretném tekinteni magam.

A híd

Azt már előre tudtam, hogy Ázsiában a motorozás kikerülhetetlen, különben mintha ott sem járt volna az ember. Olyan motor viszont nincs, aminek én a volánja mögé mernék ülni. Ezért még itthon kinéztem és lefoglaltam a neten egy Easyriders nevű cég szolgáltatását. A képlet egyszerű: kalandvágy + motor pilótástul + függetlenség + szabadság. Az egyenletből az jött ki, hogy Tu. Ő a kis cég tulajdonosa.

Tu már várt a huei vasútállomáson. Bukósisak, felpattanunk a motorra, és azonnal indulunk is a járgánnyal a volt császárváros felfedezésére. Pagodák, uralkodói paloták, imádkozó szerzetesek, citadella, tiltott város, templomok és nem utolsó sorban elképesztő uralkodói síremlékek.

A nap végére már nem tudtam magamba szívni semmit. Megteltem.