Marie 1913 őszén a Melzer család villájába érkezik, és keresi a helyét. Konyhalányként keményen dolgozik, hogy a szakácsné, Brunnenmayer, a házvezetőnő, Schmalzer kisasszony, a szobalányok, Else és Auguste, a komorna, Maria Jordan és az inas, Robert is elfogadják végre. Hamarosan azonban a fiatalabbik Melzer lány, a festőművésznek készülő Katharina kíváncsiságát is felkelti, aki felkéri modelljének, és attól a pillanattól fogva megváltozik Marie helyzete és az élete a házban…

Ízelítő a nagy sikerű romantikus családregényből

– Mi lesz már, Marie? – csattant fel a szakácsné. – Pihenni ráérsz majd később. Gyerünk, mosogass el! És nagyon vigyázz a drága porcelántálakra!

Ezt már tudta. Egy csésze az ünnepi szervizből húsz márkába kerül, egy tányér huszonötbe. A kávéskancsó megfizethetetlen, ha eltörné, élete végéig robotolhatna Melzeréknek ingyen és bérmentve. Marie nagyot ásított – este kilenc felé járt, és már most holtfáradt volt.

– Csak hogy ne unatkozz, nesze! Mosd ki ezt szappanos vízben, és terítsd ki száradni!

Jordan kihasználta, hogy a hölgyek nincsenek a szobájukban, és átnézte a gardróbjukat. Mindig akadt valami javítanivaló, egy felfeslett varrás, egy gyűrött blúz vagy egy folt, amit addig senki nem vett észre. A fehérneműt naponta váltották, a nagyobb darabokat, mint az abroszok és az ágynemű, mosodába vitték, a finomabb holmikhoz hetente egyszer két mosónő jött a villába. De sokszor előfordult, hogy egyetlen éjszaka alatt kellett rendbehozni egy-egy ruhadarabot. Mint ezt a finom batisztblúzt, ami a nagyságos asszonyé volt. Több alkalommal is viselte már, kissé megszürkült, és egy csúf világosbarna folt éktelenkedett a kézelőjén. Alighanem kávéfolt. De az is lehet, hogy tea, akkor citrommal kell kiszednie.