Jöttek, láttak, győztek. A Queen 1986-ban bemerészkedett a vasfüggöny mögé. A Live Aid után, de még Freddie betegsége előtt, az egyik legjobb évükben. Hetvenezer boldog szem- és fültanú nevében, köszönjük!

1986. július 27-e volt, kellemesen meleg vasárnap. Az országban aznap háromszázötvenegy gyermek született. Ezeknek a családoknak elnézhető, ha nem a Queen fellépése volt számukra a nap szenzációja, de sokunknak nemhogy a hétvége, az év fénypontját jelentette. Hajnali sorban állással szereztük a jegyeket, így jutottunk el a koncertre, két fiú és két lány. Soha olyan rossz helyen még nem ültem a Népstadionban, pedig elég kettős rangadót izgultam végig. De ez sem számított, csak az, hogy ott legyünk. Elhiggyük, hogy lehetséges. Élőben látni és hallani Freddie-t, Briant, Rogert és Johnt. Most is érzem azt az örömöt!

Egy évvel korábban a Magyar Televízió is éjszakába nyúlóan közvetítette a monstre Live Aid koncertet. A nagymamámnál néztem, emlékszem, éppen azon tűnődtem, lefeküdjek-e aludni. A Queent azért megvárom, döntöttem, és akkor valami varázslat (A kind of magic…) eltüntette körülöttem az időt. Olyan természetű varázslat volt, ami Londontól ezerötszáz kilométerre, egy kiskunhalasi ház nappalijában is működött. Nálam elfogulatlanabbak szerint is a világ koncerttörténetének leghatásosabb húsz percét produkálta a Queen akkor, azzal tértek vissza a csúcsra, sőt soha nem látott magasságokba emelkedtek. Engem megbabonáztak.