1913 decemberében járunk, a textilgyáros Melzer család villájában. Közeledik a karácsony. Marie, a konyhalány modellt áll Katharina Melzer kisasszonynak, a villa legifjabb úrnőjének, aki rajzórákat is ad neki. Hamar kiderül, hogy különleges tehetség, és hogy van benne egyfajta méltóság, ami megkülönbözteti őt a többi cselédtől. Katharina kisasszony örömmel hallgatja Marie történeteit az árvaházról, a szegénységről, az életről. Amikor felmerül a szerelem kérdése, váratlanul betoppan a ház fiatal ura, Paul Melzer…

Ízelítő a nagy sikerű romantikus családregényből

– Figyeltelek, Marie. És sokszor csodáltalak. Amiért ki tudsz állni magadért. Hogy is fogalmazzak? Te csupán egy konyhalány vagy, mégis sikerül megőrizned a méltóságod. Nem hagyod magad legyűrni.

– Másként nem megy, nagyságos kisasszony. Ha az embernek nincs önbecsülése, eltiporják. Aki feladja önmagát, meghunyászkodik, fejet hajt, csúszik-mászik mások előtt, az előbb-utóbb rámegy erre…

Olyan dolgokat mondott ki, amiket csak mélyen legbelül érzett, de még soha nem fogalmazott meg.

– Milyen okos vagy te, Marie!

A gazdag gyáros lánya pedig milyen naiv volt! Tényleg azt hitte, hogy az árvaház menedék, ahol óvják a gyerekeket, és felkészítik őket az életre. Ő két évig volt svájci intézetben, ahol az ifjú hölgyeket illemtanra, idegen nyelvekre, háztartási ismeretekre és sok minden másra oktatták.

– El sem tudod képzelni, milyen szigorúan bántak velünk. Még vasárnap délután is a hímzéssel kellett bajlódnunk. És a legapróbb vétségért is büntetést kaptunk.

– Büntetést?

– Hosszú fogalmazásokat kellett írnunk, néha pedig vacsora nélkül küldtek ágyba.

– Aha…