Egyre közelebbinek tűnik, hogy színházba, moziba mehetünk, balettelőadást nézhetünk élőben. Vajon hogyan tartották magukat karban a táncosok, akiknek lételemük az edzettség, a kiváló mentális és fizikai állapot? Czank Lívia ennek járt utána, amikor a Győri Balett egyik próbáján készített riportot.

Pár perccel kilenc óra előtt, egy balettrudakkal felszerelt, tükrös teremben a táncosok már készülődnek a balettórára. A nyújtógyakorlatok közben látni egy-egy ásítást, de akad olyan is, aki csukott szemmel köröz a karjával.

– A klasszikus balett gyerekkoruk óta szigorú elvárásokat támaszt feléjük, maximális figyelmet követel még egy világjárvány idején is. A táncosoknak nagyon magas a tűréshatáruk – mondja Lukács András, a társulat művészeti vezetője. – Amikor tavaly kiderült, hogy nem tudjuk, mi lesz az évaddal, ugyanolyan intenzitással folytattuk a munkát. Amikor a táncosok a teremben dolgoznak, nem gondolkodnak B terven, a gyerekkori motiváltságuk miatt sem. A koreográfus munkáját is segíti, ha látja rajtuk az akaraterőt, a táncost pedig inspirálja egy új darabra való felkészülés.

Piruett a szobában

Tavaly márciusban azonban az együttes kénytelen volt néhány hétre leállni, ami fizikálisan nyomot hagyott a táncosokon. – A klasszikus balettben van egy mondás: ha két napot kihagysz a gyakorlásban, az még rendben van. Ha három napot, jelez a tested. Ha négyet, azt már a közönség is megérzi – meséli Guti Gerda, az együttes egyik táncművésze. – Egy panellakásban nem lehet úgy ugrani és forogni, mint a teremben, egészen más karbantartani a testünket otthon. Amikor néhány hét után visszajöttünk, addigra az izomzatunk teljesen elszokott a professzionális terheléstől. Hetekig azon is külön dolgoztunk, hogy a korábbi szintre visszahozzuk magunkat.