Élt egyszer egy gazdag ember, akinek volt egy Arha nevű rabszolgája. A rabszolga keményen dolgozott, minden parancsot teljesített, remélte, hogy az uraság egyszer majd felszabadítja. Teltek-múltak a napok és az évek, de az uraságnak eszébe sem jutott visszaadni Arha szabadságát.

Történt egy hideg téli napon, hogy Arha tűzifát hordott a gazdája kandallójába. Az uraság kényelmesen ült a melegben, és a kinn süvítő szelet hallgatta.

– Milyen jeges hideg lehet most odakinn! Vajon van olyan ember, aki egy éjszakát el tudna tölteni a Suluta-hegy tetején, tűz és ruha nélkül, és nem fagyna meg?

– Biztosan van olyan bátor és kitartó ember, aki meg tudná tenni – felelte Arha.

– Ha lenne, aki vállalkozik rá, szívesen kötnék fogadást vele! Te megtennéd, Arha?

– Nincs miben fogadnom, uram – rázta a fejét a rabszolga. – Semmim sincsen.