Rockenbauer Pál 1979-ben készült tévésorozata, melyben az alkotók végigmentek az Országos Kéktúra útvonalán, nemcsak gyönyörű tájainkat mutatta be, hanem azt is, mik a kis falvakban élő emberek mindennapi örömei és problémái.

Nem voltak benne sem földi, sem földön kívüli szuperlények, vagy galaxisok, naprendszerek pusztító harcai. Nem voltak benne bűnözők, gyilkos robotok, maffiák, árulás, rászedés. Nem voltak benne szexjelenetek, féltékenység, családi bosszúk, túlfeszített izgalmak, életveszély, sem ármány, egzotikus vidékek, műtapsok, nevetőgépek, erőltetett beszólások. Nem terhelődtünk eszmékkel, ideológiákkal, mondanivalókkal, eleget téve hirdetéseknek, szponzoroknak, árubemutatóknak. Mégis élt, hatott, közös életünk részévé vált, elemévé, szellemiségévé, kultúrájává, nemzedékek közös kincsévé, formálójává, élményévé.

Nagy kék álmodás

Hegyekről szólt, síkságokról, erdőkről, falvakról, falvakban élő emberekről, kultúrákról, sorsokról, az ember és a természet kapcsolódásáról. Másfélmillió lépés Magyarországon – ez volt a televíziós dokumentumfilm sorozat címe. Lényegében tucatnyi férfi – tévések, tudósok, szakemberek, civilek – összeállt, és a szépség, az igazság és elkötelezettségük bűvöletében végigjárták az országot átszelő Kéktúra útvonalát. Bakancsban, sátorral, kondérral, hátizsákkal, no meg kamerákkal, és megörökítettek mindent, amit útközben láttak, hallottak, tapasztaltak. Egy áldott pillanatban, egy nagy közös barangolás révén ezek az alkotók megőriztek valamit, ami az otthont jelentette és mindmáig jelenti számunkra. De kik ők? Mit ad egykori nagy utazásuk nekik? Milyen emlékeik maradtak négy évtized távlatából?