Tizenegy év után újra űrhajósokat toboroz az Európai Űrügynökség, és a „sokszínűség szellemében határozottan támogatják a női jelentkezőket”. Amerikai riválisuk, a NASA viszont már régebb óta ügyel az egyenjogúságra, ott több női asztronautának már komoly rajongótábora van az interneten. Nem csoda, hiszen ezek a nők a rohamléptekben fejlődő űrkutatásban napról napra történelmet írnak.

Amikor 1986-ban a Challenger űrrepülőgép felrobbant a kilövés után, hat társával együtt életét vesztette Christa McAuliffe is. A kétgyerekes középiskolai tanárnő propagandacélból, néhány hónapos kiképzés után csatlakozhatott a legénységhez. Mivel a Holdra szállás izgalma lecsillapodott, és az embereket egyre kevésbé hozták lázba az űrhajós hírek, a NASA akkoriban azzal próbálta a nagyközönség figyelmét – és vele együtt a kutatási pénzeket – megőrizni, hogy civilt küldött az űrbe.

Napjainkban már nincs szükség hasonló kockázatokra és kampányokra, az űrkutatás fejleményei sokkal egyszerűbben eljutnak az átlagemberekhez. Másfél éve például két női asztronauta, Christina Koch és Jessica Meir hétórás űrsétáját – mialatt a gép oldalában kicseréltek egy tápegységet – közel egymillióan követték az interneten.