Ez volt a gond a nagybácsikámmal. A nők. Tapasztalt üzletember, fess férfi, ahogyan nagymamám fogalmazott, sármőr, közben pedig megszállott hazudozó és állandóan válófélben Manci nénitől. Manci néni gyakran jött fel hozzánk, a konyhaasztalnál ültek anyámmal, ittak, nem sokat, csak egy keveset. Az alkohol azért néha segít. Manci néni azt mondta, elege van, de most aztán tényleg, egy ilyen férfival, aki örökösen nőket szed fel, ráadásul közönséges nőket, nem lehet együtt élni. Anya természetesen igazat adott Manci néninek, nem lehet és nem is szabad, azután pedig bekonyakoztak. Manci néni mindig azt mondta, hogy most már csakugyan el kell válniuk, de aztán soha nem váltak el. Vilmos csodálatos férfi, mondta máskor, tele van filozófiával.

Gyakran láttam Vilmost teniszezni a Városmajorban, mindig fiatal lányokkal beszélgetett, nagyokat nevetett velük.

– A nőkkel legyen sikered, nem a nőknél, Gyurikám – mondta nekem az öltözőben olyan komolyan, mint aki az élete titkát osztja meg velem.