Kedves V. Kulcsár Ildikó! Gyakran veszem észre a válaszait olvasva, hogy nem akarja megbántani a levélíróit, és humorba csomagolja a kritikáját. Engem viszont úgy felbosszantanak az ismerőseim, hogy képtelen vagyok iróniával viszonyulni hozzájuk. Kezdem a férjemmel, aki határtalanul lusta. Mindketten home office-ban dolgozunk, de ő akkor sem segít a főzésben, ha tudja, határidős munkám van. Én dühöngve sütöm a húst, közben aggódom, hogy nem tudom majd időben továbbítani a munkámat. Az ügyvéd barátnőm megbolondult: mániásan takarít, fertőtlenít. Régen kellemes rendetlenség volt nála, most azzal büszkélkedik, hogy a könyvespolc mögött is ragyog a padlója. A kozmetikus barátnőm megszállott pedagógus lett, mert a hetedikes fia történelemtanára alig magyaráz, de a gyereknek többoldalnyi feladatlapot kell kitöltenie. Emiatt csak a Molotov-Ribbentrop paktumról vagy a normandiai partraszállásról lehet a barátnőmmel beszélni, és hiába várom, hogy keverjen egy krémet a száraz bőrömre… Apám egyre zsugoribb, pedig van nyugdíja, ha nem is sok. Mivel most nem tud dolgozni, alig ad pénzt szegény anyának, ha vásárolni megy. Kedves Ildikó, mindenki megbolondult körülöttem, és én maradjak kedves? Nem megy! Zsóka, Budapestről