Az első menstruációt általában még nagy hajcihő fogadja: a lány nővé érésének nyitánya. Annál inkább agyonhallgatják az utolsó menstruációt: a menopauzát megelőző és követő évek gyakran megrázó testi-lelki tünetekkel járnak, s ezekkel a nők magukra maradnak, miközben szervezetük sok kockázattal szemben sérülékenyebbé válik.
A női termékenység évtizedei két komoly hormonális változás, a pubertás és a klimaktérium közé ékelődnek. Az első fokozatosan megteremti a termékenység hormonális hátterét, a másik leépíti azt: egy középkorú nő könnyen élheti meg a klimaxot egyfajta második, inverz kamaszkornak – annak minden testi és lelki viharával együtt. Ahogy a pubertás is természetes, sok türelmet és megértést igénylő folyamat, úgy a klimatérium is az.
Mi történik pontosan?
A termékenység s vele a menstruáció nem egyik napról a másikra tűnik el. A petefészkek aktivitása már évekkel, sőt akár egy bő évtizeddel előtte csökkenni kezd: a harmincas évek végén, negyvenes évek elején már jóval kevesebbet termelnek a női nemi hormonokból, az ösztrogénből és a progeszteronból. Eközben a peteérés időpontja is egyre bizonytalanabb lesz. A kiesett hormontermelés ellensúlyozására az FSH (tüszőérlelő) és az LH (sárgatest) hormon szintje megemelkedik a szervezetben: ennek következtében a ciklusok hossza rövidül, 28 naposról 23-25 naposra csökken. Paradox módon a gyakoribb menstruáció a vérzés ritkulásának, majd fokozatos eltűnésének előfutára.
