Mit mondasz, édes kisfiam, hogy te húsgombócos spagettit akarsz enni? Most azonnal akarsz húsgombócos spagettit enni, mert farkaséhes vagy, olyan nagyon, de nagyon éhes, hogy meg tudnál enni egy egész tállal, nem, két egész tállal, nem – jól van, értem, nem kell túlzásokba esni, éhes vagy, húsgombócos spagettit akarsz, most azonnal akarod, gyorsan, gyorsan, gyorsan.

Mi az, hogy gyorsan? Hát nem ez az a híres húsgombócos spagetti, amihez zsilettel vágják a filmben a maffiózók a fokhagymát, amihez órákon át főzik a szószt? Hát hogy lehetne ez gyorsan csinálni? Kikérem magamnak, kisfiam, ilyet tőlem hogy is kívánhatsz, csak nem akarod, hogy lófejet találjak az ágyamban, mert meggyaláztam a hagyományt? Ezeket mondom a kisfiamnak, és persze rögtön rájövök, hogy összekevertem a filmeket, de mindegy: nevetünk, mert mindketten tudjuk, hogy igenis lehet nagyon gyorsan nagyon finom húsgombócos spagettit készíteni, csináltunk ilyet mi már nem is egyszer, gyakorlott tettestársak vagyunk.